Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 7. szám · / · BARTALIS JÁNOS: A GYÖKÉR NEM HAL MEG...
Hótalan február. Megfagyott garancsok. Járkálok
a határon. Kopár minden.
Vetés nem látszik, fűszál nem látszik, piros, rozsdás
csonttáfagyott földön.
Milyen kopár, milyen kopár, milyen fagyott.
S mégis - Istenem, élet fog itt nőni, élet fog itt lenni,
mihelyt eljön az idő.
A semmiből előteremnek a gabona-fűrendek. Micsoda
rendek.
Milyen áldott, virágos fűrendek.
Milyen gazdagak, milyen csodások.
Nem hal meg itt a gyökér, a gyenge fűgyökér, a lelke
mélyéig megfagyott gyökér -
hanem újra hajt, újra támad, örökké újra föltámad.
Csak az én lelkem? csak az én lelkem? - Istenem? - - -