Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 6. szám · / · ZENEI FIGYELŐ

Lányi Viktor: BAKULE-KÓRUS

Úgy hangzik, mint a patkányfogó-legenda modern változata. Egy különös pedagógiai elveket valló ember - fantaszta? Krisztus-követő humanista apostol? vagy csak egyszerűen: pokol fenekén is széphangzást kereső muzsikus? - elindul Prága hepe-hupás külvárosaiban, összetereli, aki elhagyott gyereket talál, háborús és forradalmi nászok satnya sarjadékát, lelencházak kócos éhenkórász neveltjét gépüzemek nyomorékká vált ifjúmunkásait, e társadalom mindenfajta apró számkivetettjét s a fanatikus nevelőmunka titkos, rögös ösvényein keresztül az egész kis jöttment társaságot elvezeti egy távoli, szép országba, ahol a szent művészet virága nyílik és az emberséges élet kenyérmagvai teremnek. Szép ez így, de szép akkor is, ha a legenda szimbólum-nyelvét a valóság prózájára fordítom.

Mit is csinált ez a derék Bakule, akinek nevét viseli a minap nálunk is bemutatkozott cseh gyermek-kórus? Nem törődve csúfolódással, gáncsoskodással, «jótékony» társadalom közönyével, elfogult hatóságok szekaturájával, egy üres telken valami kis bódét tákolt össze és hozzálátott a jövőtlen nemzedék, a züllés, a nyomor Tajgetosz-hegyére ítélt proletársarjak értelmi, erkölcsi és művészi neveléséhez. Vállalkozásának eszmei rúgója: a szeretet szolidaritása mint hasznos energia hol érvényesülhetne jobban, mutatósabban, eredményesebben, mint az együtt-éneklés munkájában? Bakule tehát - egyebek közt - dalárdát alakított a gyermekekből, főleg lányokból, de bevett nehány fiút is az alsó szólamok erősítésére. Csodálatos hangszerré fínomodott értő keze alatt ez a harminc-negyven főnyi, furcsa kis énekcsapat. Mintha az emlékké tisztult fájdalom érett zamata áradna a dalokból, amelyeket az összhang felülmúlhatatlan tisztaságával, az erő- és színárnyalatok ritka tökélyével és szinte valószínűtlen ritmikai fegyelemmel szólaltat meg. «Fegyelem» talán nem is helyes szó. Mert ennek a pöttöm gyerekektől, serdülő lányokig magasodó, élő orgonasíprendszernek minden egyes tagja szemmel láthatóan az egyéni odaadás önkéntes és tudatos alkalmazkodásával olvad művészi egységbe.

De a kis kóruson átáramló szolidaritás ereje távolabbi hullámgyűrűket is formál. A Bakule-énekkar műsora a legszebb, legbeszédesebb propaganda, amit az emberi együttérzés érdekében űzni lehet. Vagy féltucat nép eredeti dalköltészetét öleli fel. Csehen és szlovákon kívül német, angol, nigger, francia nótákat hallottunk eredeti nyelven. Még eszperantó-himnuszt is. Különös örömünkre két Kodály-kórus képviselte a magyar népköltészetet. Szenes Erzsi, Prágában élő költő- és ujságíró-társunk érdeme, hogy a Lengyel László-játék tősgyökeres szavai nemcsak érthetően, hanem szinte átérzetten zendültek fel a cseh gyermekek ajkain. De nemcsak az otthoni tanító-munkában való lelkes részvétel, hanem a budapesti koncertet bevezető rövid, de annál tartalmasabb ismertető előadása is segítette a Bakule-kórus sikerét. Igaz ügyet szolgált mindkettővel.