Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 6. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ
Tersánszkynak ez a munkája a tiszta, könnyű jókedv kedves műve. Az író nemcsak ismeri azokat az alakokat, azt a cigány-miliőt, amelyről szól, hanem szereti is, megérti örül neki, mulat rajta. A cigányok beszédét, azt a zagyva beszédet, amely valami különös cigány «pidgeon-hungarian», népnyelvből, az urak nyelvéből, cigányhangsúlyokból összeelegyítve, a temperamentumukat, amely egész más idegrendszerből fakadt, mint a többi embereké, életnézetüket, mely gyermeteg naivitás és dekadencia furcsa keveredése, szerelmeskedéseiket, civakodásaikat, családi ügyeiket, külön társadalmi rangfokozataikat a «főprímástól» a kontrásig - az egész cigány élettípust. Kívülálló számára ez a világ hallatlanul mulatságos, köztünk élő exotikum, a mi életünknek valami furcsa travesztiája. Komplikációi egészen primitívek, akárha gyermekek komplikációi volnának, aminthogy a cigányban mindig több maradt meg a gyermekből, mint másban. Nem is lehet belőlük többet alakítani, mint egy vidám anekdotát: a darab nem is más, mint színpadra kidolgozott anekdota a cigánylányról, aki egy darabig tűri házsártos anyja beavatkozását a fiatal férjével való ügyeibe, de aztán mikor a dolog kezd már bajokat okozni, a talpára ugrik és ráncba szed mindenkit, aki elébe áll. Tersánszky ez anekdota során egypár pompásan megrajzolt cigányfigurát visz a színpadra, de ezenfelül megmutatja a cigánytípusnak azt a fővonását, amely ősidők óta főtémája a róla szóló anekdotának: a testi gyávaságot. Ahogy a nagy-erős fiatal prímás a védekezés kísérlete nélkül megszalad apósa és anyósa ütlegei elől és aztán a szeretője előtt siránkozva panaszkodik s ahogy a többiek is azonnal meghúzzák magukat, amint valami zivatar fenyeget, - ebben teljes képét kapjuk a tradicionális cigány-karakternek, amely nyilván azért vált tradicionálissá, mert igaz.
De ezen a cigányságon túl is van valami Tersánszky darabjában, ami ritkaságánál fogva figyelemreméltó: a groteszk humor. Ez egyike a legritkább színpadi tüneményeknek. A groteszk benne van az egésznek a levegőjében, egy-két vonás belőle akad minden cigány-szereplőben, teljesen a groteszk formakörébe tartozik a bőgőhordozó tróger Kakuk Marci alakja, Tersánszky legkedvesebb és legeredetibb alakja, máig is legértékesebb írói felfedezése. Kakuk Marci a darabban - s ez igazi komikai lelemény! - a raisonneur, a furcsa bölcs életfilozófia szószólója, akinek szavaiból kiderül az egész cigánynépség kritikája.
Régebbi, Magyar Színházbeli előadása óta a darab kiteljesedett, az új átdolgozás meggazdagította humorát, kihangsúlyozta színpadi hatásait és főképen Kakuk Marci alakját kapcsolta bele erősebben a cselekménybe. Sarkalatos hiányán nem tudott segíteni, azon, hogy a cselekmény főszála nagyon is vékony s ezért a két főalak az epizód-alakokhoz képest halványabban van ábrázolva, - de az egész mozgalmasabbá és mulatságosabbá vált.
Az előadás is hozzájárul ehhez. A színészek kitünően tudják a cigányfigurákat játszani. Első sorban