Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 5. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Tudomány és kritika · / · Halász Gyula: A FÖLD TITKA
A könyv kisebb fele a sarkvidék természeti viszonyaival foglalkozik: a jéggel, hóval, éghajlattal, az állat- és növényvilággal, végül az északi sarki tájak népeivel: a lappoktól az eszkimókig. (A déli sark kontinensén a pingvin az egyetlen «emberszabású» lény.)
A sarki utazások története a kötet nagyobb és érdekesebb része. «Nagyszerű világ ez. A férfi, aki küzdeni vágyik a természet hatalmas erejével, az itt méltó teret találhat erejének kifejtésére» - írja. - «Ez, meg az ismeretlen megismerésének vágya hozza ide a felfedezőket.» Másutt ezt írja: «... ideális célok vezették az embert ebbe a kietlen világba.»
Ezek után azt várnók, hogy ragyogó hősöknek fogja rajzolni az emberiség önfeláldozó úttörőit, akik annyi lemondás, szenvedés és halálveszedelem árán föltárták a sarki világ titkait a tudomány számára.
Itt-ott kapnak is egy-egy elismerő bókot a halálba menők, kivált ha már régen elporladtak csontjaik, - de ezeknek is csak óvatosan osztja a babért. Megfontolva. Vannak «kedvencei» - ezeknek nem is kell okvetlenül hősi halált halniok - vannak (többen), akiknek haló porukban sem kegyelmez. Ezek közé tartozik Roald
Egy helyütt magasztalja a fölfedezések hőseit, másutt arról beszél, hogy fölösleges munkát végeztek, merő rekordhajhászatból. Egyszer-egyszer kegyesen megveregeti a vállát a sarki kutatások csodálatos héroszainak (például Pearynek, akit keresztkérdések alá fogott!) - aztán a tudós fölényes ítélőszékéből - kathedrájából - szekundába pónálja őket.
Szereti «megszemélyesíteni» a természetet. Minden ok nélkül egyre ismétlődnek ilyen «költői» képek: «Hogy kacagott a kaján tundra, a kőszívű jégvilág!» Egy kicsit mintha büszke is lenne a jégszívű démon sikereire.