Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 4. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Anthológiák és folyóiratok

Az Istenek halnak, az ember él. - A «Toll» c. hetilap Babits Mihály verskötetéről kritikát közöl, mely különlenyomatban is megjelent. A kritikus azt az újítást hozza be, hogy a verskötet egyes strófáit ízlése szerint átdolgozza.

Ezt például:

A csupasz fák csúcsa mint tűk hegye bök be az égi flanellba:
Az Isten a földet hóba és ködökbe puhán becsavarta,
hogy óvja azt a pár maradék plántáját, amit az ember nem
irtott ki még, s amik a bús tavaszt várják
szabadon vagy kertben

- így igazítja ki:

Az Isten a földet puhán becsavarta égi flanellba,
ráfonta, kötötte havát, ködét,
hogy óvja azt a pár maradék plántáját, amit az ember
nem irtott ki még

- de még jobbnak tartaná így:

Csupasz fák gémberedő ágát
puha gyolcsködbe csavarja, fedi:
az Isten megóvja világát;
az ember lelkét vaksággal veri.