Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 3. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Fordítások
Amikor kezembe vettem a három amerikai gyerekifjú könyvét, még kételkedtem benne, ők írták-e csakugyan. Elvégre - gondoltam - sok pénzzel gyerekjáték átrándulni Amerikából Afrikába s ha ott a «nagyok» vigyáznak rájuk, nem csuda, ha a hajuk szála sem görbül meg a fiúknak. De megírni egy ekkora élményt - ez gyerekfővel nagyobb s nehezebb feladat, mint oroszlánt lőni.
Azt hittem, kényeskedő úrficskák nagyúri kedvteléséről fogok olvasni műkalandokat valami könyvcsináló felnőtt tollából.
Bizalmatlanságom nyomban elolvadt, ahogy elkezdtem olvasni a három fiú történetét. Már maga a történet története megragadó. G. P. Putnam, az északsarki utazó, magával szokta vinni expedicióira a fiát s fia barátait. Az ő ötlete volt hogy meg kellene mutatni a fiúknak Afrikát - s a világnak, hogy milyennek látják Afrikát a fiatalok. Három cserkeszfiúra esett a választás. Hatszázezer amerikai cserkész közül válogatták ki őket. A három szerencsés győztes: Dick, Dave és Doug. (Putnam fia nem volt közöttük.)
A fíúk 1928 nyarán indultak New-Yorkból Paris, Marseille, Suezen át Mombasába. Onnan az ugandai vasúton mentek Nairobiba. Ott várta őket a híres világjáró Johnson házaspár: Martin Johnson és a felesége. Autókra rakodtak és megindult a karaván a Victoria Nyanza felé. Az életrevaló, talpraesett fiúk hat hétig voltak Johnsonék vendégei.
Élményeik magukban véve is páratlanul érdekesek. Bájos olvasmány. Nem az a meglepő, hogy oroszlánra vadásznak és mozgófényképet vesznek föl róluk éjnek idején, egyesegyedül, hanem, hogy milyen mulatságosan, egyszerű és derült szóval beszélik el kalandjukat. Kiderül, hogy az oroszlánvadászat nem is hátborzongató. És még süteményt is kap érte az ember.
Ezt a könyvet csakugyan a fiatalok írták, - nem tudjuk, melyikük - három elragadóan vidám, romlatlan, egészséges, okos fiú. Egy új irodalmi műfajt teremtettek meg vele: a kalandos útleírásnak humoros, üde válfaját. Fölfedező utazók úttörő élményeivel vetekedik ez a könyv. A kisdiákoknak ámulatos fölfedezésszámba megy minden lépés Afrika hatalmas állatkertjében; a mi meglepetésünk, olvasóké, még nagyobb, mint az övék, mert mi az ifjúi lélek ismeretlen szűzi mélységébe hatolunk be. A magunk ifjúkorának álombirodalma tárul fel előttünk.
Semmi hősködés, semmi nagyzolás. Tanulhatnának tőlük a nagyok.
(A fordítás jó. Kár volt elhallgatni a fordító nevét.)