Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 2. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Apró bírálatok

Dészi Lajos: Magyar irodalmi hatás Shekespeare költészetében. Különlenyomat - E pár lapos füzetke azt az érdekes felfedezést közli, hogy Sambucus (Zsámboki János) 1564-ben Antwerpenben megjelent embléma-gyüjteményének egyes darabjait angol közvetítéssel Shakespeare is megismerte, s műveinek számos helyén fölhasználta.

Varga Zsigmond: Én pedig így imádkozom. Párisi Magyar Akadémia. - Hetyke árvalányhajas költészet darabos versekben. Van benne mégis valami ízes, valami friss. Adytól nem idegen; Szabó Dezsőtől sem.

Báró Wlassics Tibor: Könnyek tengerén. Szerző kiadása. - Pár oldalas versfüzet, mely a szerző néhány versének német fordítását is bemutatja.

Tamás Lajos: Üvegen keresztül. Concordia, Pozsony. - Rokonszenves, szelíd realizmus, melyhez jól illik a szürke szabadvers; sokszor igazán szép, meleg hangokat ad.

Somogyi Imre: Oltártűz. Szerző kiadása. - A «magyar toll egy szürke napszámosának» válogatott gyüjteménye húsz év alatt írt verseiből.

Szalacsy Rácz Imre: Magyar sors. Tiszántúli Könyv- és Lapkiadó R.-t., Debrecen. - Versfüzet.

Atlasz Márton: Halálhajó. Lőrincz Ernő kiadása. - A kalandregény, méltatlanul, a legmostohább műfaj; a toll iparosai és dilettánsai közelednek csak feléje; Atlasz Márton az utóbbiak közé tartozik.

Marcel Prévost: A szűz férfi. Fordította ifj. Bókay János. Athenaeum-könyvtár. - Egyugyanazon szerelmi történet, mindhárom résztvevőjének külön-külön naplójában elmondva, tehát három különböző megvilágításban. Azaz mégis csak egyben, mert a naplókból nem alakul ki három élő emberi arc, hanem mindig ugyanaz jelenik meg előttünk, a fáradt és erőtlen íróé, aki nem tud meggyőző emberi jellemeket formálni. Ma is a régi aprólékos ravaszkodó, de jóval unalmasabb, mint régente. (Az akadémikusság nem vált hasznára.)

Pierre Benoît: Erromango. Pantheon-kiadás. - Erromango, az Új Hebridák egyik legfélelmesebb szigete, valahol az Oceánon, Ausztrália táján, ahol, Pierre Benoît szerint, emberevő bennszülöttek is laknak. Ide köt ki, hogy birkákat neveljen, egy Fabre nevü, francia származású ausztráliai s ide köt ki vele együtt a kitünő Benoît is, aki, miután kiaknázta a német, ír és mormon romantikát s bejárta Atlantist és a Lendes-vidéket, ezúttal egy látszólag kopár és érdektelen szigettel próbálkozik, hogy megmutassa mire képes akár itt is egy szorgalmas, agyafúrt és fölényes regényíró. Erotika, őstörténet, miszticizmus, pszihoanalízis, fajok harca, exotikum s még a gyarmatprobléma is a maga helyén és idejében szerepel Erromangoban, amelynek meséje, mint egy jó gép pontosan s kiszámítva megy a cél felé. Csak a lélek hiányzik, de ezt Benoît, sajnálja nem ígérte, mivel nem is tartja raktáron. Mindez talán rendben is volna, azonban mért kellett ezt a regényt a «Kiválasztottak» sorozatában közzétenni? S a fordító mért túlozta olyan buzgón Benoît hanyag, színtelen és közhelyes stílusát? Maholnap valóságos kín lesz a fordított regények olvasása, hála annak a kiadóktól, sőt íróktól is hirdetett elvnek, amely a műgondot modorosságnak és a szöveghűséget tudákos nagyképűségnek csúfolja...