Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 2. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Regény és novella
A regény hőse egy alföldi parasztgyerek. Igazi ösztönlény, aki szorosan együtt él a természettel, nem úgy, mint akinek csupán esztétikai élményeket nyujt a természet, hanem mint a köldökzsinórral anyjához kötött magzat, aki minden csepp vérét az anyjától kapja s akinek minden szívdobbanása együtt lüktet az anyja ütőereivel. Hogy a növények, állatok belső életét úgy érzi, mint a magáét, az nála magától értetődő dolog. Mikor egy alkalommal cirkuszosok vetődnek a faluba, Varga János, a parasztfiú, egyetlen pillantásával megfékez egy dühös, hatalmas, vérengző kutyát. Ma is vannak ilyen ösztönemberek, az állat érzi ezt és alázatosan engedelmeskedik az akaratuknak. Varga János «produkciója» általános meglepetést és megrökönyödést kelt. Valahogy ottragad a cirkuszos kompániában, megtanulja a mesterséget, még hozzá minden különösebb megerőltetés nélkül, mert amit az akrobaták tudatosan s éles logikával tanulnak meg s csinálnak végig, az nála, a természet ösztönemberénél, belülről jön s azonnal a megfelelő formába alakul.
Így végkép ottragad János a csepürágók között. Talajtalan, hittelen, hazátlan emberek ezek, igazi csavargók, sehová sem tartoznak, semmit sem szeretnek, semmihez sem ragaszkodnak. Internacionális társaság, a szó legrosszabb és legszomorúbb értelmében. Küszködnek a mindennapi nyomorúsággal, vergődnek egyik városból a másikba, országhatárok, nyelvek nem korlátozzák elhatározásaikat. S közöttük ott él a magyar Alföld nehéz fekete földjének a gyermeke, akinek minden íze-porcikája a földből sarjadzott s oda húz vissza, aki ebben a társaságban a trapézen, a hintán is megmarad ugyanannak a vad természetlénynek, aki odahaza volt. Kíváncsisága az állat kíváncsisága, vagy az ébredező gyermeké, jósága az állat természetes jósága, anarchikus lénye az állat, vagy gyermek anarchikus ösztönvilágában gyökerezik. Azon a határon áll ő, ahol az ösztönök még szabadon nyilvánulnak meg s ahol a tudat még harmóniában áll az ösztönélettel s nem akarja azt uralma alá hajtani. Az abszolut egészséges, természetes ember figurája Varga János és
A csavargó társaságban nők is vannak s a nők ösztönösen húzódnak ehhez az ösztönemberhez. Megérzik, hogy ereje igazi, természetes erő, magától értetődő valami, hogy bátorsága, nyiltsága, tisztasága ennek a természetes, állati erőnek a következménye. A szerelem különböző fázisai és összeütközései csiszolják Varga János tudatát egyre élesebbé, mindaddig, amíg egy pillanatban
S egyre tudatosabban s egyre magasabbról lenézi s megveti a komédiát. Már csak egy célja van: a mutatvánnyal minél több pénzt keresni, földet vásárolni s visszatérni oda, ahonnét vétetett. A városok, a villanylámpák, az aszfalt dübörgő forgalma, a modern nagyváros hajszás és egészségtelen civilizációja messze elmarad tőle: A csepürágás és bukfencezés csak arra jó, hogy meggazdagodjék belőle s elvonulhasson a maga egyszerű, természetes világába s ott élhesse a maga életét. Budapestről Berlinbe viszik, dől hozzá a pénz, mindenki üzletet akar csiholni belőle, mindenki fel akarja fedezni és ki akarja használni. Varga János azonban megmarad okos és erős parasztnak. Neki nem fontos, ha semmit sem adnak is érte, de ha már meg akarják fizetni, ő maga szabja meg a maga értékét. S mikor annyi pénze van már, amennyi elegendő vágyai megvalósítására, úgy mond le a csepürágásról, úgy hagyja ott a nemzetközi kompániát, az ügynököket, a menedzsereket, a városokat összes lámpáikkal és ragyogásukkal, mintha soha nem is látta volna őket. Feleségül veszi azt a lányt, aki egy félreértés következtében elszakadt tőle, házat, földet vásárol és éli azt az életet, amelyet akkor élt, amikor a vándorló társaság a falujába vetődött.
Borotvaélen táncol ennek a regénynek a pszichológiája.