Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 1. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · FRANCIA IRODALOM

MAURICE BARRÉS
(Mes Cahiers I. - Plon)

Vajjon tudjuk-e eléggé, mily erővel hatnak ránk a németek irodalmi elfogultságai? S nincs-e itt az ideje hogy - függetlenül a német kritikától, amely csak a politikust, a rajnai patriótát látta benne - Barrés-ben végre az írót és az embert is felfedezzük? Ma már Anatole France sem él, aki, írótársai rovására, pár éve még egymaga képviselte Európában az egész francia regényirodalmat, - s most, hogy Barrés fia és özvegye közzéteszik nagy halottjuk feljegyzéseit, bizonnyal nálunk is lesznek olvasók, akiket talán vonzani fog ez a bonyolult íróművész, minden pózával, jelszavával, belső és külső ellentmondásaival, káprázatos stílusával s a halált és a fájdalmat kéjelegve idéző hangulataival... Az az Erzsébet királynéról szóló pár lap, amely a háború előtt, még a Nyugat-könyvtárban jelent meg, talán sokkal rövidebb, viszont regénye, a Déracinés, amelyet pár évvel ezelőtt Benedek Marcel fordított, talán sokkal is egyoldalúbb, semhogy teljes képet adna egy ily változatos íróról. Addig is, míg alkalom nyílik Barrés tán legszebb két regényének, a Jardin sur l'Oronte-nak és a Colline Inspirée-nek lefordítására és ösmertetésére, «füzeteinek» első kötete, amelyet még kilenc kötet fog követni, máris sorra megszólaltatja e nagy hangulatvarázsló lírai motivumait. Ezek a jegyzetek és vallomások még csak két évet ölelnek át (1896-1898), a harminc és egynéhány éves Barrés ama jelentos pályafordulóján, amikor már megkóstolta az irodalmi és politikai élet örömeit s amikor hírhedt «én-kultuszát» átmenti a «nemzeti energia» irányregényeibe. Mi az író s mi az ember célja? Miért ír és miért cselekszik? Mint váltsa meg, a kifejezés vagy a tett árán, állandó magányérzetét, önpusztító hajlamát, olykori belső szárazságát s legfeljebb hangulatba-olvadó józanságát? Mik a nagyság feltételei? S ha már hősök vagy szentek nem lehetünk, mik a művészi hatásnak, az írói hírnévnek titkai? Mi a nagy ember ismertetőjele, helyzete és feladata? A fiatal s becsvágyó Barrés-t, aki a politikában is a nehézséget, az erőkifejtést, vagy, mint egykor Chateaubriand az utazásban, új képek és új élmények kivirágzását kereste, s aki a templomi légkörben is egyedül az emelkedettséget áhította, semmi se jellemzi talán jobban, mint az az odavetett megjegyzés, amely szerint a régi franciában «talentum» vágyat jelentett! Ez a sose nyugvó vágy, amely holt Velencéket idéz, erős formulákat keres s nagy alkotók, egy Goethe vagy egy Greco műveibe menekül; amely a szülőföldben is elsősorban a temetőt látja, remegve fut Ázsia titka, az önmegsemmisülés kéje felé, s legvallásosabb perceiben legfeljebb a szentély küszöbéig hatol, - ez teszi oly emberivé s ez hozza ma is oly közel hozzánk a «Vér, Gyönyör és Halál», vagy «Bérénice kertjének» hat éve halott költőjét...