Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 1. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Tudomány és kritika
Ez a szépen és gondosan kiállított könyv három részből áll. Bornemisza Géza és Kassák Lajos kurta előszavaiból, a Perlrott Csaba Vilmos írta rövid önéletírásból és ami a legfontosabb: harminchárom egészoldalas képreprodukcióból. Egy feltünésétől kezdve állandóan figyelemreméltó, sőt az első sorokban érvényesülő művészegyéniség küzdelmes eredményeinek összefoglalásával mély betekintést nyújt az elmult 30 év magyar festészetének kialakulásába, amelyben fölötte döntő szerep jutott a párisi művészet befolyásának. Perlrott Csaba Vilmos a nagybányaiakra következő ama festőnemzedék tagja, amelytől minden megállás minden hazai epigonkodás távolállott. A naturalizmus és impresszionizmus emlőin nőtt fel, de nem volt hálásan megértő gyermeke, úgyhogy kielégítetlensége nyugatra kergette, ahol a postimpresszionizmus forgatagában keresett megváltást: olyan kifejezési módokat, amelyek forrongó nyugtalanságát kielégítsék. Maga is helyesen hangsúlyozza, hogy Matisse volt reá legnagyobb hatással. Meglehetősen vérbő egyénisége nem igen tudott megbarátkozni az elvontabb művészeti irányokkal, az az önmagával való küzdés pedig, amely majdnem minden művén meglátszik, a naturalizmus önmagával vívott ama küzdelme, hogy a képzelet átalakító erejének nagyobb szerepet juttasson.