Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 1. szám · / · SIMÁNDY PÁL: A SZLOVENSZKÓI MAGYAR IRODALOM TÍZ ÉVE

SIMÁNDY PÁL: A SZLOVENSZKÓI MAGYAR IRODALOM TÍZ ÉVE
2.

Ami az egyes írókat illeti, a szlovenszkóiak közül néhányan szerves részei az egyetemes magyar irodalomnak is. Egyfelől régi nevekre utalhatok, akiknek szlovenszkói működése értékes nyeresége az itteni szellemi életnek. Antal Sándor, Barta Lajos, Kaczér Illés, Sándor Imre hosszabb-rövidebb ideje részesei Szlovenszkó szellemi életének. Másfelől azokról van szó, akik innen indulva futottak be az egyetemes magyar irodalomba. Márai Sándor és Komlós Aladár Budapesten dolgoznak. Mécs László, a bőszavú papköltő Szlovenszkó legismertebb neve. Sikerével, amelyben értékes személyi momentumoknak és apostolkodási attitűdnek oroszlánrésze van, egyedül áll íróink és poétáink között. Győry Dezső főleg az új magyar ifjúság körében és által vált ismertté, akik magukat a Győry egyik verskötetének címe nyomán nevezik «újarcú magyarok»-nak. Sebesi Ernő drámáival, Darkó István, a székely származású fiatal író novelláskötetével és regényeivel ébresztett reményeket maga iránt.

Budapesti kiadóknál jelentek meg: Egri Viktor regényíró (Rácsablakos ház), a Mikszáth-díj nyertes Jarnó József (A börtön); a versírók közül: B. Palotai Boris (Mindennek a végén) és Szenes Erzsi (Fehér kendő).

A szlovenszkói lírát képviselik még: Vozári Dezső, a mélyérzésű Darvas János, Tamási Lajos és Ölvedi László, továbbá a két korán és tragikusan elhúnyt poéta: Mihályi Ödön és Merényi Gyula.

Az epikusok közül még a következők érdemelnek említést: az Amerikába szakadt Reményi József, Sziklay Ferenc, N. Jackó Olga, Farkas István, Rácz Pál, Tichy Kálmán, Tamás Mihály és Lányi Menyhért. Szombati Viktor ügyes ifjúsági irataival szerzett nevet magának.

Az avantgardizmust Földes Sándor és Fábry Zoltán képviselik nálunk.