Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 1. szám
A tíz év előtti államfordulat valami különös keverékmagyarságot szakított le hosszú csíkban az anyaország testéről, szervezett bele a csehszlovák állam keretei közé és utalt önálló életre. Ez az új élet előzmények, hagyományok, összetartó erő és szellem nélkül kavargott, forrt és kereste bódultan a maga kristályosodási tengelyét. Legsürgősebben a politikai szervezés munkáját kellett elvégezni. Ez a sürgősség egyúttal a fontosság értékítéletét is kapcsolta a politikához s Szlovenszkó magyarságának életében a politika tényleg ma is prepotens módon a maga számára foglal le szinte minden érdeklődést és áldozatkészséget. Az irodalmi élet megszervezése Szlovenszkóban meglehetősen az írók magánügye maradt mind a mai napig.
Az írók körül azonban különféle bajok voltak. A decentralizáció íróvá mozdított Szlovenszkó területén hivatlant és hivatottat egyaránt. «Nyelvében él a nemzet», hangzott mindenfelé a politikai ízű jelszó és egy sereg ember jelentkezett azzal az igénnyel, hogy a közösség a puszta nyelvhasználat ellenében írónak tartsa és eltartsa.
A zavart még növelte az írók politikai és művészeti elfogultsága, amely egymáselleni acsarkodásra és igazságtalanságra vezetett. Íróink kölcsönösen rábizonyították egymásra a nyilvánosság előtt a dilettantizmus bűnét és a közönség készséggel hitte el mindegyik félnek azt, hogy igaza van. Íróink és napilapjaink gyakorlatba vették a pajtáskritikát és a közönséget bizalmatlanná tették jó és rossz irodalom iránt egyaránt. Mindez a dilettantizmusnak kedvezett s az első félidő kétségtelenül a dilettantizmus jegyében állt. Az irodalmilag művelt olvasó mindarra, ami a szlovenszkói magyar irodalom keretein belül jelentkezett, már eleve előítélettel tekintett és elfordult attól. Az olvasótábor másik része pedig tényleg odaállt a dilettantizmus pártjára.
Tíz év vergődése, próbája és távlata végre, legalább is az írók körén belül, tisztázta és eldöntötte a dilettantizmus kérdését: háttérbe szorította az értéktelenséget és íróvá ütött egy tucatnyi embert. De a közönség felé a helyzet lényegesen ma sem változott, aminek legfőbb oka, hogy a szlovenszkói magyar kultúrának máig sincs semmiféle szépirodalmi és kritikai fóruma, sem pedig szervezettsége s így lelkes közönsége továbbra is csak a dilettáns irodalomnak van, egyéb könyveket inkább csak nemzeti oktrojjal, vagy gyüjtőív-rendszerrel lehet széthelyezni Szlovenszkón. Az írónak a személyes ismeretsége és hatása határain túlra nem terjed az irodalmi sikere.
• 1.
• 2.
• 3.
• 4.