Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 21. szám

REICHARD PIROSKA: A VÁLTOZÓ NAPOKKAL

Szemed olykor napsugaras nyári tó,
áttetsző, villódzó, csalogató mélység;
olykor csillagok hidegsége fénylik ki belőle
s fáradt lelkem nem mer elindulni felé.

Szavad olykor olyan közeli, olyan ismerős,
mintha alkonyi órán húnyt szemmel
ébren álmodott párbeszéd ringatna
s olykor mintha távoli nyelv rideg hangjait
fogná fel összefüggéstelenül
hasztalan erőlködve fülem.

Kéznyujtásnyira vagy és elérhetlenül távol;
ősidőktől kezdve ismer minden ösztönöm
s káprázó szemmel állok örök-új arcod előtt;
te a magány, kiben feloldódik a lelkem
s te a hontalanság, kiben reménytelenül eltévedek
s nem talállak sehol sem téged, sem magamat.