Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 20. szám · / ·
Megzörgetem és kinyitom a kapuszárnyakat
mert lehet hogy könnyeimben erőim megnövekedtek.
Friss leveleket, virágokat bontottak
ízes gyümölcsöket érleltek
a könnyel és vérrel elegy porból
mit ajkaim beleheltek
szemeim beittak
s a szívem széthordta szorgosan izeimbe.
És most látnom kell a csodát:
virágos kertem van mégis
és gyümölccsel duzzadt fáim vannak.
Kedvesem, fiam, ha ti ketten idáig követtek
látjátok, véletek erőim megnövekedtek.
És halljátok?
Hol boldogságot sejtve csillogó madarak megtelepedtek
a kertben felhangzik egy háladatos ének.