Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 14. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Tersánszky J. Jenő: A NAGYOK EZT NEM ÉRTIK
Simán Erzsébet kis regénye - Dick-kiadás

Ez a tréfás keserűséggel hangzó cím a lisleány fölkiáltása a nagyok bárgyúságával szemben, néha nagyon-nagyon igaznak s egy csöppet sem tréfás keserűségünek rémlik.

Tulajdonképpen mélységes szimbóluma az életnek, hogy valójában nem a nagyok azok, akiknek joguk van azt mondani a gyerekeknek, hogy valamit nem érhetnek meg, hanem fordítva. A gyerek az, aki tanácsokat adhat. A nagyok is csak akkor érnek valamit, ha olyanokká tudnak válni szerencsés pillanataikban, mint amilyen a gyerek. Boldog, vidám játéknak nézni az életet, hinni benne és ezzel a mottóval irányítani be eszüket és szívüket a dolgokra.

A nagyokat ezzel szemben a fölösleges kapzsiság, vérszomj, kéjsóvárság, hóbortok, elbízottság és mindenféle a gyerekénél százszor kómikusabb őrületek lökdösik lelkükből cselekedetekre és ennek az elburkolása, félremagyarázása adja végösszegben azt, amit felnőttességnek nevezünk.

Egyáltalán, a nagyok élete egyedekben és összességben csupa kátyú, kudarc, boldogtalanság, szenvedés és unalom, anélkül, amit megmosolyognak a gyermekekben, az őszinteség, a naivság, a képzelet kilengései nélkül, a kedély nélkül.

Természetes, hogy ez a kis regény nem ennek a szimbólikus tételnek a levezetése, csupán refrénszerűleg tér vissza ez a félig tréfás sóhaj a fejezetei végén, a kis hős ajkáról, a nagyok ellen.

Különben annak története az egész, hogyan kerül egy vidéki úri leányka Pestre és lel így alkalmat elámúlni dolgokon, amikkel szemben a vidék talán elfásította volna a hétköznapok közt.

Alapjában nehéz belehelyezni valami sablonba, műfajba ezt a kis könyvet. Valami nagyszabásúnak igérete érzik leginkább mögötte.

Ez a Simán Erzsébet nem affajta írók közül valónak tetszik, aki majd a rendes aranyozott, vagy keserves taposómalmot járja meg. Ez az író még új és szokatlan mondanivalókat rejteget. Ez legjobban azon sejlik, ahogy most még nehezen, de megbírkózik tárgyának olyan részleteinél kikivánkozó teljes őszinteségével, ahol erre az az aggodalmas illendőség kényszeríti, amely napilapok és jócsaládi folyóiratok levegője.

De ettől eltekintve is, nagyon sok, nagyon szép helye van ennek a kis könyvnek a legiskolásabb kritika szemével olvasva is. Például annak megérzékeltetése, ahogy a gyerek, álmaihoz képest, csalódik az elért Eldorádóban, de azután egyre több, minden próbát kiálló szépséget és örömet kap.

Azután a szerelmes kisleány keserves csalódása goromba kurtanadrágos férfieszményében. Ez is pompásan megcsinált részlet.

Egyszóval, ha nem tekintjük a Simán Erzsébet munkássága delelőjének ezt a kis regényét, ez nem mondja azt, hogy nem ad máris sok értékeset. Mindenesetre, ha le tudja majd rázni magáról azokat a gúzsokat, amik 20.000 példányos ponyvasikerekre vezethetnek ugyan, de útjuk ellenkező irányú az irodalmilag becsestől,... akkor ez az író még meglepetéssel fog szolgálni és valami abszolút becsűt is fog adni.