Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 14. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Bohuniczky Szefi: VÉGRE EGY JÓ HÁZASSÁG
Molnár Ákos regénye - Pantheon

A publikum, a társadalom minden osztályáról kialakított magának egy fogalomtipust. Ez a tipus egyuttal a publikum ítélete is, benne hangosodik meg mindaz a feltevés, keserűség, gúny, melyet a hibrid társadalom birálata kívántat. Egy ilyen tipus Molnár Ákos regényének hőse: Homolács Albin, malomtisztviselő, a maga osztályának valóságos jegece. Huszonnyolc évet élt a felesége mellett minden esemény és érdekesség nélkül. Akkor az asszony vidékre utazik két napra és ez ép elegendő idő ahhoz, hogy rég lecsendesített férfiéletében mindaz megvalósuljon, ami egy kispolgár képzeletében a legnagyobbszerű dolognak látszik. Felszabadult... Itt kezdi az író éreztetni az akarat kettősségét, az erény és a bűn testvéries megbuvását; mert, ha sikerült is az angyalnak egy életen át Homolács Albin felett az uralom, adatik egy nap, amikor a démon örvendheti ki magát... Első percekben még imbolygó, féli a szabadságot, visszasóvárogja a huszonnyolc év langyos iszapját; azon van, hogy táviratoz az asszonyért: forduljon vissza. De közben a resti pörkölt illata becsalja s ez a rendellenes tízórai már az a tény, mely után most feltartóztathatatlanul gurulnak a szabadság gyönyörei és bűnei... Ismeretség egy írónővel, újszerű versek mérge, ebéd a Ritzben, borozgatás és rögtön súlyos vádak a feleség ellen és ezzel együtt ébredő bűnös képzetek. Gondolatban már is csalja az asszonyt és ezt még bűnnek érzi, de már a megvalósulában csak örömöt és megújhódást érez. Rájön, hogy becsapta magát huszonnyolc éven át és egyszerre érzi az «én» mindennél fontosabb méltóságát. «Bátorságon és vakmerőségen mulik minden, az ösztönök akaratára kell magát bízni az embernek». «Én! Nem a mesebeli méltóságos úr, hanem Én! Én vagyok!» Az idáig szorgalmas hangyának most ilyes gondolatai vannak. Természetesen a Gerbeaudban uzsonnázik, este a Jánoshegyre autóznak; a vacsora pazar, mert most már ért hozzá: a Ritzben megtanulta, pezsgő folyik és hogy a program tökéletes legyen, részeg öntudatlansággal kerül haza. Néha, néha felébred a vád, de mindig kivédi kis szépítő hazugság és a bűn jóízűn lélekzik.

De persze Homolács Albin felszabadulásához tizenöt pengő zsebpénz kevés lett volna, a malom pénzéhez kellett nyúlni és másnap abban szaladgál, hogy háromszáz pengős sikkasztását eligazítsa valahogy. Ügyetlenséget-ügyetlenségre halmoz és legjobb eset, ha nyugdíjazását várhatja.

Ez a könyv első része. A második sokkal rövidebb: az asszonyról van elmondva, hogy miért utazott el és milyen vereséggel került vissza. Ha Homolács a kishivatalnoki kar jegece, Homolácsné a korlátolt, jó feleség kristálya. Érdekességét abban adja az író, ahogy egy igen kicsinyes élet aprólékosságaira világít. Egy asszony, kinek gondossága alatt huszonnyolc év után is azon friss a nászútjuk alatt bőröndjükre került hotelcédula és ép és portalan körülötte minden, csak épen az életkedv aludt ki mellette. Most, hogy elutazott, első férjével vélt találkozni; valami kis romantikát, szerelmet vár harminc év után, de egy gumifejű, megvénhedt, közönyös embert látott viszont. Ezt a vereséget keserűen zárja el, bűnösnek érzi magát és haza érve az önvád súlya alatt kész megbocsátani férjének. Ezzel a régi napok kezdődnek előlről.

Ezt a kis novellatémát az alakok erős kidolgozása és az események köré szőtt megfigyelések hosszú sorozata regénnyé növelik. Sokat kacagtat, pedig a humornak nyoma sincs. Hüvös fölényből szemlélődő bírálat ez, hogy: az emberek többjének kell a bilincs és a korlát, különben széthúll a test. Az író a nyárspolgár erejét és erőtlenségét állítja szembe: ereje a hétköznap, ebben megbízható, pontos, kitünően szaladó gép; erőtlensége az ünnep; itt megszédül, a szabad levegő csak percekre repíti magasba, hogy annál mélyebbre csapja azután... Az egész könyv aprólékosságok füzére, de ezek meggyőzőek és élet-zamatúak, végig fokozza az olvasó érdeklődését. Minden alakja egy-egy érdekes változat, de a talajuk egy és a levegőjük közös. Közös sorsuk szürkesége: hivatalnok szegénység.