Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 13. szám · / · Puskás Lajos: Júlia szép leány

Puskás Lajos: Júlia szép leány
Misztérium 3 felvonásban
I. FELVONÁS

Júliáék házánál a tornác. Faragottmivű, oszlopos. Néhány cifrált, aprólékos kimivelésű bútordarab és munkaeszköz rajta; zsámolyok, fonószék, stb. A tornác előtt a jobb-kétharmad részen nagy tágasság. Mélyében gyenge derengés. Hajnalodik.

JÚLIA (menyasszonyi ruhában megjelenik a házajtón s kilép a tornácra. Csendesen tesz-vesz):

Árva szemeim!
Gyakor sirástok,
Lészen ezentúl könnyhullatástok.
Virágos kertemben jártomban-keltemben
Könyvemmel öntöztök, vélek harmatoztok
Violavirágok,
Violatövek.

(Kakasszó.)

Kakas is már szólal, meghírdeti napját
Ez világból való csendes múlásomnak,
Én mátkaságomnak...

(Páva sétál keresztül a szinen.)

Páva is megindúl fejér folyóvizre
Szárnya-csattogtatni... Istenem ne hagyjad:
Magam ne mehessek búzavirág-szedni
Leánytársaimmal a búzamezőbe
Szép piros hajnalban...

(Kakasszó.)

Istenem! Istenem!

(Tanácstalanul tenyerébe-hajtja fejét. Kakasszó. Látomásszerüen feltünik a nap vörös korongja. Halk mennyei muzsika szól. Júlia áhitatosan.)

Idvezlégy nagy-ékes királya-ura,
Mind-ez világnak édes oltalma;
Szentséges vizek örök kútfeje
Sugarak-vető, fejértüzü oltár!
Orcáik fénye Te orcádon újúl,
Mindenek, hegy-völgy Téged dícsérnek
Te trónusodnak eléjárúlván
Imában állnak szent színed előtte.

(Fehér párafelhők gomolyognak a nap elé. Valószerütlen világosság.)

MENNYEI SEREGEK ÉNEKE:

Dícsőség!
Dícsértessék az Úr!
Örökig áldassék,
Halleluja!

JÚLIA (elragadtatásban):

Halleluja!
Dícsértessék az Úr!
Hegy-völgy kiáltsanak:
Halleluja!

ÁRADÓ VISSZAHANG:

Halleluja!

MENNYEI SEREGEK:

Ecce ancilla Domini,
Halleluja!

(Az ég borulatosra vált, csak egy sugárnyaláb világít a naptól Júliáig. Távoli harangszó.)

JÚLIA (megretten. Ijedt mozdulattal a ház felé):

Anyám! Anyám!

(Egyszerre csendes, álmatag mozdulásuvá válik. Karjait imádólag széttárja, arcát szembeforditja a sugárözönnel s tétován, kissé mereven megindul a nap iránt. A harangok szólnak.)

Halleluja!
Dícsértessék az Úr!
Az-ki úton-járót, ösvénye-elvétőt
Örökig vezérel,

Tétova keresőt, érette-kiáltót
Kegyelmesen hallgat,
Maga elé szólít,
Dícsértessék az Úr!
Halleluja!

(Eltünik a fényben. Az ég lassan kitisztúl. Verőfény.)

LEÁNYOK (csendben, óvakodva jönnek. A ház egyik tornácra-tekintő ablaka alatt csoportosúlnak. Kar):

Hajnal vagyon! Piros hajnal!
Szép Júlia aluszol-e?
Hajnal vagyon!
Sugárontó szép szövétnek
Nap is sugarát vetette,
Páva folyóvizre szállott
Ékes szárnya-csattogtatni
Ékes-maga mutogatni...
Fejér vizre kényes páva.
Hajnal vagyon!

(Hallgatóznak az ablakon.)

Késő vagyon
Magadat most ékesitned
Aranyhajad most fésülnöd
Gyűrűt most ujjodbahuznod
Szép Júlia!
Szerelmes virág!
Kit csudál világ.
Adjon Isten Orzsa asszony!

ORZSA (imént jött a házból):

Ti leányok adjon Isten!
Költsétek csak! lármázzatok!
Már ilyent ugyan ki látott?
Ugy hagyta csak tővel-heggyel
Mind a munkát tegnap-estig:
Mátkaköntösét varratlan,
Mind-magát elkészületlen,
Most aludnék bezzeg!

LEÁNYOK (kar):

Kamarája ablakában
Szóval szóltunk, kiáltottunk,
Szavát is csak nem hallottuk,
Magát is csak meg se láttuk
Mindhiába vártuk.

ORZSA:

Költsétek csak! lármázzatok!
Mert különben fel nem ébred;
Szemrehúnyatlan fennvirrasztott,
Éjten-éjjel énekével
Mind-szüntelen felriasztott:
Lakodalmas virradóra
Mátkaköntösét vasalta.

LEÁNYOK (első félkar, a házba bemenet):

Nézzük meg hát, hátha mégis,
Csak nem szólott, mégis itt van.

LEÁNYOK (második félkar):

Júlia szép leány!
Szerelmes virág!
Ugyan mely virág?
Búzavirág, szőlővirág,
Székfüvirág-é?
Székfüvirág...
Szerelmes virág!
Júlia szép leány aluszol-é?

LEÁNYOK (első félkar, a házból kijövet):

Üres hálókamarája,
Ágya vetetlenül vagyon,
Júlia szerelmes virág
Ugyan hová is meheték?

ORZSA (meglepetten):

Üres kamarája, ágya is vetetlen,
Vajh hová meheték?
Talántán kimene a búzamezőbe
Búzavirág-szedni...!?

LEÁNYOK (elszomorodva, kar):

Búzavirág-szedni, koszorúba-kötni,
Leányságától búcsúzni
Pártája-síratni.

ORZSA:

Taláncsak kimene a búzamezőbe
Búzavirág-szedni...
Ti leányok keressétek,
Sebten hazaszólitsátok,
Helyettem is megszidjátok
Júliámat, leányomat!

LEÁNYOK (kar):

Júlia szép leány! megsíratunk téged;
Te búcsúvevésed siratván-siratjuk
Te búcsúvevésed gyöngyös-szép pártádtól,
Leánytársaidtól...

ORZSA:

Mindjárt itt is leszen jó gyűrűs mátkája
Kinek eligértem, mátkájaul adtam,
Nagy bizony-oltalmas két kezére biztam
Kelemen mivesnek...

LEÁNYOK (kar):

Székfü szép virág!
Szerelmes virág!
Legények tövekről vészik,
Süvegekbe tészik.

(Elmenőben.)

Pávának jó. Jókor reggel
Folyóvizre sétál,
Ékes-magát mutogatja,
Ékes szárnyát csattogtatja,
Mindenek csak elcsudálják
Kényességét holtaiglan.
Leány? Szegény. Búval csak él.
Ékességét elcsudálják,
Megkivánják,
Fejér virág, leszakasztják,
Kebleken hervasztják.

Jaj! Kelemen!

(Ijedten szétrebbennek.)

(Kelemen és a násznép lassan, szertartásosan jönnek. Az előtérben Kelemen s kőmivestársai egy csoportban. Közülök válik ki a násznagy. Orzsa a tornácon csipőretett kézzel várakozik.)

MIND (kar):

Adjon Isten Orzsa asszony!
Adjon Isten!

ORZSA:

Tinéktek is!
Vaj' ugyan mivégre jőttök

NÁSZNAGY (előlép):

Leányodnak kéretésén
Júliádén, szép leányén
Járunk.
Kelemen mívesnek
Mi jó kőmivestársunknak,
Leges-elsőnek közöttünk
Támadt úgy a gondolatja
Dévavára-épitőnek:
Elsőbb házasodnék, aztán
Épiti meg Dévavárát
Oltalmunkra...

ORZSA (ez szertartás, de ő komolyan mondja):

Nem adom.
Nem adhatom, honn is nincsen.

KELEMEN (szenvedélyesen félretolja a násznagyot):

Gyámolója leszek, a széltől is őrzöm,
Halovány orcáját harmattól is óvom.
Bizony szerelmemnek nagy-erős bástyája
Oltalmára lészen örökig, halálig.

ORZSA:

Bizony néked adnám Kelemen kőmives,
Te szeretésedre, erős oltalmadra,
Hiszen nagy tisztesség...

VÉNASSZONYOK (a násznépből):

Haj mely ékesség, mely nagy fényesség
Ez házon esék mely nagy tisztesség,
Nagy-méltán szóljuk, fennen énekeljük:
Légyen vigasság!

ORZSA (folytatva aggódón):

De csak itthon tudnám...
Leányokat küldtem, véltem úgy lelik meg:
Öltöző kamarájában
Indulóban tükre mellől
Holott magát ékesiti,
- Bátor nem szokása
Maga cifrálása,
Szép-magának, termetének
Illegetve kelletése -
De ma lakodalma napja...

KELEMEN (izgatottan a násznagyhoz):

Hamar! Felkútassad!

NÁSZNAGY (lassan indul a házba):

Fel is felkútatom.

ÉNEKMONDÓK (halkan a későbbiek alatt):

Héj csak emitt kerekedjék
Gyarapodjék ékes szállás
De hó reme róma!
Abban is származzék apródad küs gyermek,
Magas légyen nevekvése,
Páris orcája.

KELEMEN (a násznagy után):

Hamar! Sebesebben!
Még ez egy napom van!
Ez utolsó napom örömesten élnem
Asszonyom szivére fejemet nyugtatnom
Még ez egy napom...

ÉNEKMONDÓK (mint előbb):

Táltosfiu nevekedjék,
Vadon-járni megtanuljon
De hó reme róma!
Kezéreszoktassa csodafiúszarvast,
Nyughatlan vadat nyilazzon,
Magát múlassa.

KELEMEN (folytatva):

De indúlunk hajnalban
Ellenség útjának útjaszegő-útra,
Ország nyugalmának vára-felépítők,
Tizenkét mívesek. Tizenkét kőmives.

KŐMIVESEK:

Indúlunk hajnalban szép mivelkedésre
Ellenség útjának útjaszegő útra...

ÉNEKMONDÓK (mint előbb):

Hajh mely ékes,
Mely csuda, szép vad
Csudafiúszarvas!
Ágbogain a nap s a hold
De hó reme róma!
KELEMEN:

Szép Júlia mátkám! Én szivem-szerette...

NÁSZNAGY (kijön a házból. Tanácstalanul):

Nem lelem...

ORZSA:

Ugyan mi érte?

KELEMEN:

Mi érhette?

LEÁNYOK (lelkendezve futnak be):

Orzsa nénénk!
Hasztalanúl hogy kerestük:
Búzamezőt átaljártuk,
Keresztűl megkiáltottuk
Júliával, szép nevével
S szinét is csak meg se láttuk
Júliának...

ÉNEKMONDÓK (minderről nem vesznek tudomást, süvegeiket felhajigálják):

Bátor űzzed
Hej regülejtem! -
Csudafiúszarvas
Meg se indúl s el nem éred
De hó reme róma!

(A tömeg utat nyit. Júlia sugárkévében jön előre, a magasságos seregek szelid éneke s telt zengésü harangszó kiséri. Mindenki elálmélkodva tekinti, a regesek is felhagynak az énekkel. Később a harangszó s a mennyei ének elhal. A sugárnyaláb is kevéssé merevvé és elhatárolttá válik. De az iménti tevékeny életet a természetfölöttiség elragadtatott csodálása váltja fel.)

ORZSA:

Én Júliám, szép leányom!

KELEMEN:

Szép Júlia!

NÁSZNÉP:

Szerelmes virág!
Azkit mind-ez világ csudál!

KELEMEN:

Szerelmes szép virág!

NÁSZNÉP:

Mennyei virág!

JÚLIA:

Szóval tehozzád szólalok
Ki voltál anyám
Szóval téged megkérlellek
Szómat meghallgassad!

NÁSZNÉP (ujjongva):

Szóval virág felszólala
Szerelmes virág!
Szóval virág felszólala
Mennyei virág!

JÚLIA:

Édesanyám, Édesanyám
Ki voltál anyám,
Tőled én búcsumat vészem
Hamar-koron!

ORZSA:

Én Júliám, szép leányom
Szerelmes virág!
Búcsúd tőlem minek vészed
Hamar koron...

JÚLIA:

Mivel hija esék szüzek seregének
Az mennyei karban, odavitetem én...
Búcsúm tőled azért lészen
Hamar koron...

KELEMEN:

Szép Júlia! Szerelmes mátkám!...

NÁSZNÉP (éneke közbevág):

Az mennyei kapu nyitatlan megnyilik
Az mennyei harang húzatlanúl szólal
Oda bévitetik Júlia szép leány...

ORZSA (örömmel, könnyek között):

Leányom, leányom! Virágos kertemben
Első-raj méhemnek gyenge lépecskéje
Gyenge lépecskéje, sárguló viasza
Sárga szép viasznak földön-futó füstje...

Menybeható lángja...

JÚLIA (eltökélten):

Három próbatevés. Az első megvagyon:
Tőled édesanyám végbúcsúmat vennem,
Másod-próbatevés: Mátkámtól búcsúznom...

KELEMEN (szenvedélyesen):

Nem! Soha búcsúznod, tőlem elszakadnod
Júlia szép leány! Gyürüsöm jegyesem!...

De velem eljőnöd asszonyfeleségűl,
Hitvesül...

JÚLIA:

Bizony elbúcsúznom, vissza is nem jőnöm
Kelemen kőmives!
Mivel híja esék szüzek seregének
Mennyei szent karban...
S úgy fel nem vitetem
Három próbatevést hahogy ki nem állom.

KELEMEN:

Jegyesem! Gyűrüsöm!

JÚLIA:

Másod próbatevés mátkámtól búcsúznom.

KELEMEN:

Gyűrüsöm jegyesem! jegybéli szép mátkám!
Bizony oltalmadra, nagy erősségedre
Lesz mi nagy kötésünk...

JÚLIA:

Bizony csak elválunk.
Jegyesem ki valál reám fel ne indúlj,
Isten nagy kötése bizonyabb erősség;
Asszony-életemet nagyobbal cserélem,
Bizony elhívatom
Némely-nap utána nagy próbatevéskor
Égi mátkaságra magam elgyűrüznöm.

NÁSZNÉP:

Harmad-próbatevés...
Mennyei harangok hangosolván hínak,
Mennyei seregek szólitván szólítnak
Nagy próbatevésre...

KELEMEN:

Júlia szép leány!...

(Elakad a szava.)

JÚLIA:

Másod-próbatevés bizony már megvagyon
Kelemen kőmives... harmad próbatevés:
...Vaj mit küldhet Isten ennél súlyosabbat
Lelkem-szakasztóbbat: Atyámtól elválnom,
Kelementől válnom...

(Erejét veszitve Kelemen arcára tekint. Kezeit összekulcsolja.)

Kelemen!...

KELEMEN:

Épitek...

JÚLIA (könnyek között):

Reám fel ne indulj!
Engedd erős voltom Istennek mutatnom
Ő nagy szerelmében...

KELEMEN:

Júlia szép leány!

NÁSZNÉP:

Magasságos mennybe bé is bévitetik
Harmad-próbatevést, azt is ha kiállja
Mindeneknek árán...
Lészen udvarlása felszálló szép harmat
Mindenek dicsérik, hirén elcsudálnak...

KELEMEN:

Épitek tenéked egy szép csudamalmot...

NÁSZNAGY:

Hajnalon indulunk magos Déva alá!

KELEMEN:

Az első kereke sustákot hullasson,
Második kereke bélagyöngyöt szórjon...

JÚLIA (hátrál, magát erősítve):

Harmad-próbatevés s némely nap utána...

KELEMEN:

Harmadik kereke gyémántkövet vessen...

NÁSZNAGY:

Dévavár-épitők, oltalomépitők,
Tizenkét mívesek...

KŐMIVESEK:

Nem megyünk nélküled...

KELEMEN (csak Júliát látja):

Életem, omló vér, Teéretted csordúl,
Mind Tenéked adom, bizony életem is...

NÁSZNÉP (éneke elnyomja Kelemenét):

Szolgálatot tészen mennyei szent karban
Orcáját füreszti támadó fényes nap,
Minden búja-belől omolván kiárad
Ő nagy fényessége...

Függöny

(Széles hullámokban még kihallik):

Mely-igen szép virág!
Mennyei virág!
Júlia, szerelmes virág!