Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 12. szám
- Nahát! Nahát! Nahát, maradt lám nekünk is még némi tört dió,
A pókhálós palack alján egy-két pohárnyi bor s dicső urunk hibás
Fogának szaggatott nyomával sok gyümölcs... Sonka! cukrozott kalács!
- Komák! Komák gyerünk! Rikolts, lapos hasunk! - ez azt' e dáridó!
- A Szent Sebekre, hé! - Hortyog már drága püspökünk!
- Álmodjék szépeket! - Akár a végnapig! - Töltsd már meg a kupám!
- Hej, drága sógorom! hadd nyaljalak kupán!
Urak vagyunk, urak! Urként iszunk s pökünk!
Szent Imre napja ma! Csörgő páncélosok a jó papi tized
Porzó zsáklisztjeit, kitty-kattyoló borát, sok bőgő tehenét
Szerény Személyünknek a hegy felé sötét estig kisérgeték -
Sivít a szélkakas? Rekedtre bőgheti magát! nekünk, nekünk, nekünk, a komák,
csárdázhat a hideg?
Alszik már a merész hadfik serege is, - a korsók s a teli
Pórhölgyek keblei itatták őket a szép küzdelem után!
Kérődznek most meleg párnákon... Hallga! egy a kastély udvarán
Öklendezik! - Na nézd! A hold alatt a szent követ ölelgeti!
«- Majd úgy fogunk táncolni
Mint a molnár tyúkjai! (még egyszer)
Kik jóllaktak búzával
Az ellopott árpával, (még egyszer)
És zabbal!
És zabbal.!»
- És zabbal! ki a hanggal! a hála dalával, drága komáim, a hajnal
Mossa az ablakokat már! Kint a didergő földeken indul
Már a paraszt, - hej! - huzza ekéjét, bűzt ereget ki a kintul!
Míg tetves fője felett a tiszta harangszó égi zenéjén áthuz a reggeli angyal!