Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 12. szám · / · Aurélein Sauvageot: Egy hű írástudó: Alain
Miután Alain végigjárta a görög gondolkodók iskoláját, akiknek a szövegeit ma is állandóan tanulmányozza, s miután sorra megbarátkozott az újkori nagy gondolkodóknak, Descartes-nek és Spinózának, Kantnak, Hegelnek és Cemte-nak elméleteivel, nem annyira egy új rendszer felépítésébe, mint inkább a filozófia gyakorlati művelésébe kezdett. Gyűlöli a polémiát, amely «sose tett okosabbá senkit», iparkodik egyedül újragondolni a dolgokat és ebben a törekvésében mindegyik nagy elődjét igénybe veszi, hogyha segítségére vannak az igazság elérésében. Mint egykor Montaigne, napi elmélkedéseit ő is a könyvekben talált mély vagy megható eszmékkel táplálja, amennyiben megegyeznek a dolgok inspirálta gondolatokkal. Valamennyit ellenőrzi, próbára teszi s elveti vagy elfogadja aszerint, hogy e próbának ellenállnak-e vagy sem. Ez a munkája szünetlen: valami kikerülhetetlen kényszer, egész lényének parancsa. Alain nem azért elmélkedik, hogy holmi új s elvont szisztémával kápráztassa el a szaktudósokat, - hanem hajlamból, játékból, gyakorlati szükségből, mivel sosem téved el egészen a transcendens ábrándokban, hanem mindig visszatér a földi eseményekhez, foglalkozik a hétköznap apró örömeivel és bánataival, s valóságos mindennapi szentbeszédet tart híveinek, amely vigasztal, bátorít s vezetni kész bármilyen ösvényen is. De az alain-i gondolat nemcsak gyakorlati eszköz, hanem, ha kell, értékes műremek is. Menete éppoly biztos, mint dísztelen, bár nincs híjával a gráciának s rítmusa is, akárhányszor, a magas költészetre emlékeztet. Nyelve nemcsak szabatos, hanem összhangzatos is; elmélete nemcsak tanítás, hanem művészet is egyben a meztelen gondolat szép formába öltözteti.
S ne higgyük, hogy ez a filozófia nagyon is meredek és elérhetlen, távol mind a tömegtől, mind a mai élet tumultusától. Ellenkezőleg. Alain filozófiája politika a plátói értelemben, elmélkedés a társadalom történetén és a napi eseményeken, a közösségek s az egyének cselekedeteinek értékelése, amennyiben a «civitas» életére vonatkoznak, nem holmi merev törvénytábla, hanem nyilt és értelmes tan, amely épúgy ismeri az emberi természetet, mint a történet és a társadalmi élet lényeges tapasztalásait. Alain mindig és mindenütt a szellem szentelt jogait védi. Figyelmezteti a polgárt azokra a veszélyekre, amelyek szabadságát fenyegetik, ha nagyon is enged a hatalomnak. Megvesztegethetetlen ellensége minden oly állami beavatkozásnak, amely közelről vagy távolról, de a szellem körébe vág. E tekintetben önnönmagát radikálisnak nevezi. Szerinte a filozófus önmagának tartozik azzal, hogy tartózkodik attól, amit a hatalom realitásának hívnak, de csak azért, hogy tisztán lássa, hogy gondolatban uralkodjék rajta, s hogy ne fonja őt is be az érdekek és a látszatok hálózatába. Viszont nemhogy elfordulna korától és a körötte történő eseményektől, ellenkezőleg, módosítni véli őket a szellemi hatalom ellenőrző jogának gyakorlásával. Azonban ez az ellenőrzés csak akkor lehet hathatós, hogyha független marad a gyakorlati érdekektől, megmenti a szellemet minden megalázó keveredéstől s egyedül az igazság jogait védi azokkal szemben, akik a végrehajtó hatalom birtokosai. Ez a tan, melyet Comte is hirdetett, számos olyan «elmélkedést» sugalmazott Alainnak, melyekben keményen bírálta a különböző kormányok visszaéléseit. Ugyanígy, «Mars vagy ítélet a háborúról» című könyve meggyőző és szigorú véleményt hirdet a háborúról. Alain-nek ez az állásfoglalása egybeesik az ideális írástudóéval, s ha egy igaz elegendő ahhoz, hogy kegyelmet gyakoroljunk az árulókkal, akkor Alain példája talán Bendát is rábírja arra, hogy enyhítsen azon a nagyon is általánosító ítéleten, amellyel a mai kor írástudóit sujtotta.