Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 11. szám · / · Szinházi figyelő
Erzsébet királynőnek annyi öröme tellett a IV. Henrik Falstaffjában, hogy viszont óhajtotta látni ezt a mulatságos figurát más alkalomkor is a szinpadon és ezért egyszer meghagyta Shakespearenak, hogy tizennégy napon belül rójon össze egy komédiát, melynek hőse a vastag Sir John legyen, mégpedig mint szerelmes; mert erről az oldaláról alig volt alkalom megkacagni.
Így keletkezett a «Windsori víg asszonyok».
Shakespeare persze tudta, hogy nagyétű és nagyivó víziló-hősét csak mint becsapott szerelmest használhatja, ezért sokféle intrikából szőtt cselekményt kerített köréje, lévén a póruljárt szerelmes figurája jó és magától értetődő kiindulás egy helyzetkomédia számára. A lehetséges bonyodalmakért csak bele kellett nyúlnia a kimeríthetetlen tárházba: az olasz novellaírók közkézen forgó írásaiba. Ott van mindjárt a ruháskosár jelenet; mennyire mulatságos hatásúnak kell lennie, ha éppen a nagyhasú, szuszogós Falstaffot gyömöszölik majd a kosárba!
A két hét alatt nyélbeütött s imaginációban annyi remek lehetőséget nyujtó komédia mégsem sikerült Shakespearenak. A becsapott szerelmes figurája valóban jó kiindulás egy helyzet-komédia számára, de a baj az volt, hogy Shakespeare kénytelen volt egy már megfogalmazott karaktert, mégpedig egyik leghús-vérebb, legszinesebbre sikerült karakter-figuráját hősnek megtenni. Helyzet-komédiát írt olyan hőssel a középpontban, akiből csak karakter-komédia indulhatna ki. Ha nem az lett volna a parancs, hogy a
Shakespeare, finom érzékével a drámai anyagszerűségek iránt, összes komédiáit helyzet-komédiáknak csinálta meg, helyzetekből s helyzet-bonyodalmakból indul ki és - ha kell - karaktereket keres ezekhez a helyzetekhez. Így cselekedett például a Makrancos Hölgy-ben: a mese, a helyzetek s a helyzetek kombinatív lehetőségei két egysíkú, egyvonalban mozgó karaktert adtak a kezébe. A karakterek itt teljesen felolvadnak a helyzetekben, vagy inkább: a helyzetek teremtették a karaktereket. Falstaff epizód-figura volt egy tragédiában, színes, sok apró vonásból megalkotott, naturalisztikus gonddal megalkotott karakter - karakter-figura a szó modern értelmében! A helyzetekben, amelyeket Shakespeare a «Windsori víg asszonyok»-ban teremtett körülötte, nem olvadhat föl, mert nem belőlük született. Nem robbantja fel a keretet, mert Shakespeare művész-keze tartja, de szükségszerűen elvész benne.
Egy élettől duzzadó, kicsattanó szinekben gazdag figurát tett meg Shakespeare komédiájának hősévé magas protektorának s közönségének kívánságára és az alkalom, melyre darabja készült, hálás milieut is adott a kezébe: a szabad, jómódú, derűs windsori polgári életet, «old merry England» életörömének hangulata lebegett körülötte. Hogy a «Windsori víg asszonyok» mégis gyönge komédia? Ennek talán az a titka, hogy egy pompás karakter-figura és a milieu ezer csábító lehetőségének ellenére, a
*
Goethe szerint «Falstaffot mindig jobban lehet elképzelni, mint színpadra vinni».