Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 11. szám · / · Irodalmi figyelő · / · Komlós Aladár: Minden másképpen van

Komlós Aladár: Minden másképpen van
Karinthy Frigyes könyve - Athenaeum-kiadás
3.

«Minden másképpen van»? Karinthy inkább azt szeretné, hogy minden másképpen legyen.

Egy régebbi tanulmányában sikerült egy pillanatra érintenie életérzése legmélyét: «Az ismert világ, ok és okozat, dolgok ismert összefüggése és bekövetkezése, írta, úgy függ fölöttünk, emberek fölött, mint valami ítélet, amit ismeretlen erők hoztak». S ha csodát várunk, akkor ezt «nem magyarázhatjuk másképpen, mint úgy, hogy az ember jelt és utalást kapván valahonnan, megfellebbezte ezt az itéletet és akarja annak megváltoztatását». Soha Karinthy nem látta tisztábban oeuvreje értelmét, mint abban a percben, amikor ezt a két mondatot leírta.

Mert minden gondolata egy-egy fellebbezés az ítélet ellen. Minden ítélet ellen. Képes megfellebbezni dolgokat, amelyek fölött az emberek talán a világ kezdete óta úgy nyugszanak, mint magától értetődő, máskép-nem-lehetséges dolgok fölött. A világ nem valami egyetlen szükségszerű világ a szemében; véletlenül így sikerült, de másképpen is sikerülhetett volna. Persze nem tartja - naturalista művészek módjára - módfölött szépnek, érdekesnek és ábrázolásra méltónak sem. Úgy érzi, hogy aki annak tartja, az alszik. Igen ám, de a valóság (minden valóság) könnyen álomba zsibbasztja az embert. A világba is csak azért törődünk bele olyan buta kényelemmel, mert Isten a teremtéssel fait accompli elé állított bennünket. Karinthy azonban gyanakvó természet, mindig érzi, hogy nem szabad elaludni, aki pedig magától értetődőnek tekinti a dolgokat, az alszik. Nos, ő minduntalan fellázadt a zsibbadtság ellen, homályosan emlékszik még egy nagyszerű éber állapotára, amelybe egyre szeretne visszajutni, nem tudja már, mikor és hol élte át, csak arra emlékszik, hogy egy magasabb, értékesebb világot látott akkor...

A kötetbe gyüjtött egyes cikkeknél, akármilyen érdekesek külön-külön is, jobban érdekel ezúttal Karinthy maga, az a közös gyökér, az a mindenütt jelenlevő egységes akarat, amelynek ismerete nélkül az író egyes gondolatai meg sem érthetők igazán. Most már megmondhatom, miben látom a Karinthy-keresztrejtvény rejtett értelmét: Karinthy szerint abban van a maga, minden gondolkodó s általában az ember hivatása, hogy kijavítsa a világot, amely Isten kezéből meglehetősen elnagyolt és hibás állapotban került ki. Az ember Isten trónörököse, veti oda valahol. Aufklärizmus, gondolhatná most valaki, aufklärizmus, amelynek nincs érzéke a minden élő dologban működő rejtelmes és gazdag ösztönösségek iránt. Ezzel szemben az az igazság, hogy kevés ember van úgy elkészülve az élet irracionális meglepetéseire s még kevesebben tudják oly találékonyan követni és utólérni azokat, mint ő. Ó, Karinthy tisztában van az élet irracionalitásával, de - s itt jön gondolkodásának legeredetibb fordulata - nem imádja ezt az irracionálitást, hanem szembeszögezi vele s fölébehelyezi az értékek ideális világát megálmodó emberi értelmet. «A bölcs természet - írja -, mióta munkáját ismerjük, az élők világában folytonos szenvedéseket okoz az élőknek... aki (tehát) szenvedést okoz, aki a boldogságot is csak úgy tudja megoldani, hogy szenvedéssel és halállal köti össze, az nem bölcs és nem tökéletes, hanem őrült, minden cselekedetében az, ezeknek a cselekedeteknek következményeit nem is ő, a bölcs természet, hanem a bölcs természet felett álló Isten segítségével az Ember kell, hogy kikorrigálja, természetellenes hitével a jóban, természetellenes tagadásával a rossznak».

Rövid leszek: Volt egy régi racionalizmus (s van egy új: a soffőröké), amely úgy született, hogy hívei nem tudtak az élet irracionalizmusáról. Karinthy ép azért racionalista, mert tud az élet irracionalizmusáról. Most már érteni különös gép-imádatát és - talán még különösebb - Wells-kultuszát. Mind a kettő azon a meggyőződésen alapul, hogy az életet megreformáló értelem célravezetőbb és megbízhatóbb eszközöket alkot, mint a természet. Emlékszünk Faremidóra? Ilyen álmot még nem álmodott senki. Karinthy utópiájában az a tökéletes világ, ahol nem ütött tanyát a föld betegsége: az élet. A gépek világa ez.

Egy korban, amelyben az élet irracionalitását vagy nem látják, vagy bigott bódultsággal imádják, a gépeket vagy istenítik az általuk nyújtott kényelmekért, vagy azzal vádolják, hogy mindent lélektelenné, mechanikussá tesznek, az ideális értékekről pedig egyszerűen meg szokás feledkezni: mily friss és jóltevő ez a gondolat, amely az ideális értékek szolgájává és az ösztönös élet fölé helyezve a rációt, visszaadja ennek önmaga hivatásába vetett hitét! Karinthy a feltalálók képzeletjárását viszi be az irodalomba; de ő nem a puszta kényelem, hanem a helyes élet magas ideáljainak megvalósítására keres patenteket. Alig van valaki a modern magyar irodalomban, aki oly mentes volna az «írástudók árulása»-itól, mint ő.