Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 11. szám
Délután, ó kövér rét! fű és lucerna illata!
Nézd csak gödrös szemem: Öreg kacsa
totyog fiatal kacsákkal. Picinyek
és sárgák. Legelnek s csipognak hozzá.
Kis fiú, kicsi lány őrzi őket, két
szőke fej, két piros arcocska, két mosolygás.
Két jóság együtt; pásztorok
csipogó jóságok sorsán...
Ó csók! ó jóság!
most ártatlan vagyok megint,
romlott fiú térdre ereszkedem,
s most rajta!
hej puszit adok néked
kis fiam, kicsi lányom,
megcsókolom öreg kacsanénit,
megcsókolom sárga kis kacsáit,
pihés kis apróit, hej csőrüket
sorba megcsókolom én.