Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 10. szám · / · Szinházi figyelő

Kürti Pál: Rasputin
Laczkó Géza, Csortos Gyula és Barabás Lóránd szinműve a Magyar Szinházban

A közelmúlt eseményeit, amelyekről azt szokás mondani, hogy «még nem érettek történelemmé», mai írónak szinpadra vinni furcsa módon kényes feladat. Aischylos a Perzsákban olyan történéseket dramatizált, amelyekben maga is résztvett, de tette ezt egy olyan korban, amely néhány éve múlt eseményeket már mithosszá tudott formálni és distanciája anyagához épp annyira a költő önmagában felszabadult latitüdje, mint akár a Prometheusban. Shakespeare a VIII. Henrikben szinpadra vitt eseményeket akár az édesapja kortársai elbeszéléseiből is meríthette, de ő már az idealizáló krónikás szerepével kénytelen megelégedni.

A mai író már a szó technikai értelmében sem idealizálhat. Az eseményeknek legapróbb mozzanatai fel vannak derítve, minden szó lekottázva, - a zsurnalizmus korát éljük, amely mindennapra való trivializálása a mai ember legsajátabb szellemi vívmányának: a történelmi látásnak.

Rasputin «legendás» alakja körül alig van legenda e fogalomnak igazi értelmében, éppen hogy valami rejtélyesen irizáló fény maradt meg, fantáziát-izgatónak, alakja körül. Hiszen mindent tudunk róla, furcsa pályájának összes fel- és lefelé lendítő momentumait ismerjük. Drámai hőst formálni belőle csak akkor lehetne, ha «Gegenspielert» lehetne melléje állítani; azt viszont honnan hasítson ki az író, mikor a valóságban nem volt sehol és a legapróbb «hazugságért» rákoppintanak az ujjára? Marad jólismert eseményeknek bonyolult, színes, káotikus sodra. Rasputin körül számtalan figura nyüzsög; minden szó, furcsán kijózanító kontrolálhatóságával, beretvaélen táncol és minden pillanatban kilendülhet a szinpad-nézőtér perspektívából. Nikolájevics Nikoláj nagyhercegnek csak nemrégen olvastuk halála hírét érdemeit összefoglaló nekrológokban s a szinpadon elhangzik a szó: iszákos, durva, korlátolt ember volt. Az uccán künn vannak a Rasputin plakátai és Budapesten átutazik Juszupov herceg, Rasputin hóhéra, nyilatkozik párisi divatszalónjáról s romániai üzleteiről...

Mégis: egyre gyakrabban kerül szinpadra «aktuális történelem» (Rasputinról tavaly Berlinben mutattak be darabot; kommunista propaganda-darab volt); valami új műfaj-féle van kialakulóban: a drámai revű! Színes képek sorozata, rengeteg figura, mozgalom, statisztéria, szinpadi plakáttechnika. A Rasputin-témában is ez az egyetlen igazi lehetőség. Laczkó Géza, Csortos Gyula és Barabás Lóránd Rasputin-darabja is sok mozgalmat hoz, bátran odavetett sok nyüzsgő alakot, néhány szép és eleven jelenetet, csak talán az anyag furcsán determinált lehetőségeihez éppen még túl finom a technikája: nem elég plakátszerű és nem eléggé tudatosan drámai revű.

Egy kévére való plasztikus hasonlat és mélyről jövő szó Laczkó Géza tolláról került a darabba.

Csortos Gyula Rasputin-alakításában vannak gyönyörű momentumok: eszközeinek egyszerűségével a szinészi ökonómia legfelsőbb határán jár.