Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 8. szám · / · Irodalmi figyelő
Sehol a világon olyan hosszú és ádáz harc nem folyt a paraszt ábrázolása körül, mint nálunk. A harc voltaképpen máig sem ült el; ma is világnézetet és politikát keresnek abban, hogy az író hogyan ábrázolja a parasztot. Hiszen van is ebben világnézet és politika - hogyne volna? De van valami fontosabb is, amiről rendesen megfeledkeznek: az író maga. Kénytelen vagyok maniákusan ismételni magamat: paraszt nincs, csak író van. Igazság, költői igazság van Jókai és Mikszáth parasztjaiban is; valóság, abszolut valóság nincs, még Móricz Zsigmond és Szabó Dezső parasztjaiban sem.
Az egyéni, művészi szemléletnek erről a relativitásáról nem szabad megfeledkeznünk akkor sem, amikor az objektív ábrázolásnak olyan nagyszabású és idegen olvasó által nehezebben ellenőrizhető kísérletével állunk szemben, mint Reymont paraszt-epopeiája.
A regény komcepciója olyan, aminőnek csak lángelmék és dilettánsok szoktak nekivágni: vagyis enciklopédikusan ábrázolni akar «mindent». Nemcsak a tipikus paraszt-jellemek, erények és bűnök egész skáláját, hanem a tipikus történéseket is, azt mondhatnám, lexikonszerű teljességgel és arányossággal. A mesének semmiféle véletlensége nem gyorsítja és nem lassítja az epikus tempót s ha a karácsonyi szokások megkapták a maguk megillető helyét, egészen bizonyosak lehetünk előre is, hogy a földek megszentelése is jelentőségének megfelelő terjedelemben tárgyalódik. Az évszakokról elnevezett négy kötet csaknem pontosan egyforma terjedelmű; mesefonalak kezdenek bonyolódni és szabályos lépésekkel közelednek a megoldás felé, mint egy biztos (és kitanulható) matematikával fölépített francia darabban. Líra sehol, legföljebb a leírásokban, - de még ezek is szigorúan összefüggenek az egyes évszakok tipikus időjárási jelenségeivel. Maguk az események néhol kihívják az állásfoglalást. Az olvasó mindenesetre eleve hajlandó a parasztok pártjára állani a földesúrral vagy az orosz hatóságokkal folytatott küzdelemben, - amikor a legnagyobb munka idején az egész falu férfilakossága börtönben ül, vagy amikor a lengyel parasztokkal az orosz iskola költségeit akarják megszavaztatni. De hiába tudjuk, hogy az író maga is lengyel parasztsarjadék: egy felkiáltás, egy erősebb lendületű mondat sem árulja el a rokonszenveit.
Félelmesen megszerkesztett, félelmesen objektív munka. Egy hajszálnyival több szerkesztés és objektivitás: és olvashatatlan betűtömeg volna. Így, ahogy van, a paraszt-élet legszebb, legprandiózusabb összefoglalása a világirodalomban.
Nincs paraszt, csak író van. És ha az egyik írót jellemezheti az, hogy a maga lírájával, szenvedélyével, szociális célkitűzéseivel vagy elfogultságaival fűti a regényét emberi hőfokra: jellemezheti a másikat az, hogy az epikus nyugalmát, a tudós rendszerető hajlamát is mindkettőnek (emberileg elképzelhető) objektivitását erőszakolva magára, fölülről sugározza be mindent egyformán megvilágító szeretetével a témája óriási egészét. Nem lehet rangbeli különbséget tenni a kétfajta író közt. A
Az abszolut valósághoz nem vihet el a legtárgyilagosabb célkitűzés sem. Reymontnál éppen úgy «csak» költői igazságról merhetünk beszélni, mint akárki másnál. De ez a költői igazság végtelenül meggyőző. A kollektív regény nagy masinériájából az élet erejével ható tömegek és egyes emberek emelkednek ki. Kevésbé sötétek, kevésbé naturalisztikusak Maupassant ijesztő parasztkarikatúráinál, nem oly temperamentumosak, mint Móricz parasztjai, nem akarnak szimbolumokká válni, mint Szabó Dezső parasztjai. Ezek közt a határok közt mozog valahol a költői igazságnak és élet-alkotásnak az a produktuma, amit Reymont parasztjának nevezhetünk. Alakjait, a földbe szerelmes öreg parasztot, a férfiéhes, szenvedélyes fiatalasszonyt és pendantját, a szenvedő és másokat is meggyötrő munkagépet; a vándorapostolt, a saját temetését nagy gonddal előkészítő koldusasszonyt s a többi százat - visszavezethetjük a falu örök típusaira. Reymontnak nem is lehetett célja, hogy véletlen kuriózumokat fedezzen föl. Életet öntött mindabba, ami úgyszólván minden európai faluban egyforma.
A fordító,