Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 8. szám · / · Nagy Endre: Hajnali beszélgetések Jókairól

Nagy Endre: Hajnali beszélgetések Jókairól
(5)
18.

(Közbevetett megjegyzés.) Egyszer gyerekkoromban magam is láttam, hogy az alkohol elsenyveszti a logika fonalát, amely a földhöz köti az embert és a lélek, mint a kiszabadult léggömb, a hősiesség felhőibe emelkedik tőle. Ott nálunk, a piactéren két részeg legény összekapott. Az egyik ácslegény volt, a másik csizmadia. Előbb kézzel csúnyán összetépázták egymást, aztán az ácslegény nagyot ordítva elrohant:

- Várj csak meg, mindjárt visszajövök, te disznó!

A másik várta szépen, türelmesen. Az ácslegény a templomhoz szaladt, amelynek tornyát ép akkor javították volt. Fölkapta a csákányát, a feje körül meglóbálta és ment vissza a csatatérre. Ütésre tartott csákányával megállott és ráordított a csizmadiára:

- Ide gyere, ha mersz!

A csizmadia hajadonfejét hátraszegve lépett egyet előre és visszaordította:

- Ide üss, ha mersz!

Az ácslegény lóbált egyet a csákánnyal és megint ráordított:

- Ide gyere, ha mersz!

A csizmadia megint lépett egyet:

- Ide üss, ha mersz!

- Ide gyere, ha mersz!

- Ide üss, ha mersz!

Így ment ez, amíg csak össze nem értek. Akkor aztán az ácslegény lecsapott a csákánnyal és a csizmadia bezúzott fejjel zuhant le.

Mind a kettő hős volt. Mind a kettő merte.

(Folyt. köv.)