Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 7. szám
Otthon még minden úgy van mint régen.
Mintha a szomszédos szobában
fiatal anyám járna lábujjhegyen
s éberen figyelné
nem sir-e fel a bölcsőben a gyermek.
De itt idegenben, éjszaka, a hotelben
ahol a szobák olyanok mint süket cellák
hangosan sirhatok
s téphetem magam.
Jó ez igy kitörni
tanuk nélkül
egyedül
mint felszabaduló ár
elsöpörni magamban a legsúlyosabb köveket.
Úgy szeretnék most a közeli ligetben bolyongani
de még inkább egy egészen távoli ligetben együtt bolyongani azoknak lelkeivel,
akiknek idegen hotelszobákban
felvágott ereken ömlött el a vérük
s nem szakadt meg értük senkinek sem a szíve.