Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 5. szám · / · Szinházi figyelő
Az Új Szinház,
Kétségtelen, hogy az Új Szinház sem indult e stáció irányában. Úgy kezdte - ezelőtt másfél évvel -, ahogy a szinházak végezni szokták. Hihetetlen kapkodással. Upor-Emőd-Bársony új kabarét alapítottak. Aztán elegyítették a mai pestit a régi héberrel és a holnap franciájával. Tehát mindenkit kiszolgáltak? Nem! A közönség egyetlen rétegét sem szerezték meg. Az idén - anyagiak hiányában - már csak megkésve tudta kinyitni kapuit a szinház és másod-, sőt harmadcsillagokat sem szerződtethetett. Tehát - világért sem szándékosan - névtelenekkel állott sorompóba.
A mostani vezetők - a sors ilyetén kegyelmességéből - hozzájutottak a kis rezsijű szinház áldásaihoz. Amelynek már nyugodt életet biztosit, ha imitt-amott mutatkozik egy-egy «kasszasiker». Amelynek vezetősége nem kénytelen égnek meredő hajszálakkal menni egy-egy premier elé: élet vagy halál! Ó, boldog Új Szinház...
A Vakablakról állandóan azt olvastam, hogy pesti szinház a
Ettől féltek?
Jellegzetes dolog: száz, pontosan ekkora tévedésnek köszönhetjük, hogy alig mozdulhatunk. Egynéhányan. Rettenetes gödör fenekén ülünk. Épp a legjobb sorsra érdemes magyar szinpadi szerzők. Az «újszerűek». Végeredményben szinpadtalanok.
A darabnak nincs tendenciája. A darab «csak» - kitünő. Többnyire megbámulni valón érett dialógokkal s hatásos jelenetekkel. Olykor olyannyira «érti» dolgát a szerző, hogy mintha rémdráma részletecskéit látnád megcsillanni. De csak pillanatokra.
A huszonhetes rab - notórius, a törvénytelen származású
Új Szinház! Amelyik ki akarta bontani a falat három irányban. S eljutott a - Vakablakhoz. Szerencsésen.
S most felsorolok néhány könnyen korrigálható tévedést.
Az első kép legeleje hosszadalmas és naiv. A helyzet ismertetése - amúgy leckeszerűen felmondatva - nem illik Boross Elemérhez s az újonc őr olyasmiket kérdez, amiket csak holdlakó kérdezhet. A figurából, amelyik csupa érzésembert kíván ábrázolni, így gyámoltalanka alak lesz. Ebből az egész diskurzusból olyan hat mondatot szabad meghagyni, amelyik nem «főző». A harmadik képben - amelyik a halálraítélt nő cellájában játszódik - sok olyan mondás van, amelyen «nevetni lehet». Én nem nevettem, de lehet nevetni és nevettek is, egyszerűbb lelkek s ez összezúzza a kép hangulatát. A rab, a negyedik képben - amelyik a fegyházirodában játszódik - akármennyire is szeretne beszélni a hölggyel - aki immár szívéhez közel áll -, csak akkor távolíthatja el az őrt olymódon, ahogy eltávolítja, ha bohózatbeli börtönben vagyunk. A kápolnabeli képben - az esküvő után, amikor az asszonyt elviszik a siralomházba - rettenetesen hat, hogy a férj azt mondja: hát én most már özvegy Kurzon János vagyok? Itt a «vicc» épúgy rombol, mint a harmadik képben. Végül az utolsó képben helyes volna mormolva mondatni a miatyánkot. Így igazán feleslegesnek tűnik, hogy az őr megkérdi: hol is hagytátok abba?
Igaz, mindez apróság. De szinte próba nélkül javítható és kár velük bántani azokat, akik - teljes lélekkel csüngenek a darabon. Szeretik és drukkolnak érte... (Vannak nehezebben korrigálható hibák is - például a leány, meg a sötét alak túlkönnyed, sőt bűvészi eltüntetése a börtönből... Egy-kettő...)
Harmincegy szereplője van a darabnak. Nagyrészt ismeretlen nevek. S szinte tökéletes összjáték. Mindenki csinálja a maga dolgát. De csak a magáét. Vajjon ha sztárokkal, harmadsztárokkal játszanák e drámát, lehetne-e jobb az eredmény? Nem történhetne-e meg, hogy többen is főrabokká kívánnának előlépni? Természetesen a sztároknak egy része szintén nem veszedelmes. Az a hányadocska, amelyik még emlékszik rá, hogy egykor szinésznek tisztelték.
A fogház urainak szerepe kevésbé hálás.
Nem volna meglepő, ha közönségsikere is lenne a Vakablaknak. A szinház hite szuggesztív erejű, s a közönség a szívét viszi a szinházba. Szívek felett hogy akarnak diadalt aratni a spekulánsok? Aki azt mondja, hogy tudja mi «kell» a közönségnek, az megtéveszt másokat és megtéveszti önmagát is. De a szívek összedobbanhatnak. Viszont az is előfordulhat, hogy a «tudós» izgalmában csak a saját rosszul verő ütőerét tapogatja. A
És szándékosan fontam át a Boross-darabra vonatkozó megbeszélést egyebekkel is. A Vakablakkal már úgy sincs baj. Azzal van baj, amit - többek közt - e vakablakból is oly kitünően látni.