Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 5. szám · / · Török Sophie
Valami elpattant, vijjogva s csattanva
mint nyil, mint tulfeszült hur, mint rugós
óramü, mely bomlottan feladta erőit.
Nem a szivem volt, szivem még ver.
Lassan, zsibbadtan, oly álmos-puhán
mint kimerült őrült, ki párnázott fülkéje
falán fáradt ujjakkal dobol.
Még tudom hogy sikoltottam, fülem kirepült
jajom visszhangjaitól cseng - de már
nem tudom miért? Valami elpattant:
és nem tudom összetörtem-e? vagy
felszabadultam? Nem tudom: sirjak-e
vadul emelve égnek karjaimat?
Vagy ejtsem le zsongó fejemet és
hunyjam be fáradt szememet?
és aludjak... aludjak...