Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 4. szám · / · Képzőművészeti figyelő · / · Rabinovszky Márius: Kmetty János kiállítása

Rabinovszky Márius: Kmetty János kiállítása
II.

Kmetty János mint racionális művész lett elkönyvelve. Kmetty a szónak kitünő stilisztája; éles, amellett egyszerű eszű ember. Mindig kész s képes értelmileg alátámasztani, amit művészileg alkot. Sohasem enged eruptív gerjedelmeknek, hanem bensejének vegyi konyhájában kristályosan áttetszővé desztillálja a homályos érzést. Kihűti a forrón a föld mélyéből fakadó olajforrást, hosszú vegyi folyamattal megtisztítja salakjától - de ki mondhatná, hogy az ekként nyert finomított anyag kisebb kalóriamennyiséget rejt a nyersanyagnál? (A receptiv fél lelki motorjában kell, hogy fűtőanyaggá robbanjon a művészi termék.) Kétségtelen továbbá, hogy Kmetty elméleti megfontolásait a festészeti kivitelben sem rejti véka alá és éppenséggel nem titkolja, hogy a kubizmus (helyesebben a kubizmus egyik lehetősége) tanította rendszeres látásra. Sőt, a rendszeres látás rendszertanát feltárja azzal, hogy a háromdimenziós tárgyakat mértanilag határolt síkokba zárja.

Eddig megy Kmetty racionalizmusa. Ám aki ebben keresi Kmetty egyéniségét, vagy akár csak sajátságát, közelébe sem fér a tartalomnak. Sok, gondolkodni nem tudó, kapkodó festőnél érezzük, hogy közölnivalója kimerül abban, amit egy mondatnyi szóban le lehet szögezni. Kmetty, a «racionalist», azonban művész. Ha szerkezet és előadás Szobotkánál eggyéolvad, úgy Kmettynél - ma, csendéleteiben - egy forrásból fakad. A képalkotás élményszerű; és élményszerűségén mit sem változtat az, hogy retorták konyháján tisztult az ősélmény idáig.

A racionális Kmettyt éppen az értelem útján lehet legkevésbé felfogni. Mert meg nem mondható, miért árad Kmetty Tamás-galériabeli terméből valami alpesi, híglevegőjű, idegnyugtató csend. Csengő, hangtalan csend; kedves, mély nyugalom. Miért oly nagyok, szilárdak, determináltak e kis képecskék, melyeken pár fonnyadt gyümölcskorcs áll egy edény mellett. Szabad Cézanne-nal keresnünk az összehasonlítást. Cézanne zseni. Nem csak mert teremtő, úttörő, anticipáló, hanem démonának sokszínű tüze miatt, mely néha ügyefogyottságig kényszeredett szerkezeteit átárasztja, átizzasztja. Kmetty sokkal kisebb problémákat vet fel és ezeket megoldja: már úgyszólván sehol sem kényszeredetten; néhol még kissé félszegen; de legtöbb csendéletében, sok tájában maradéktalanul. Kmetty ősien szerény s innen teljesítményének nagysága. Kis alkotásainak hatása messze, messze túlnő a méretükön.

Sokat lehetne mondani Kmetty kompozíciójáról; ahogy az egyensúlyt mozdíthatatlanná tömöríti, a tarka, világos színeket tiszta akkordra (gyakran világos lila mint alaphang köré) hangolja; a vonalakat szerkezetté ácsolja. Továbbá: ahogy képeit keretezi és ahogy rendezi. A lényeg mégis a szilárd csend, a magányos, egyszerű, tiszta csend. Ez Kmetty sajátja. Ennek közelébe szó nem vihet bennünket, csak maga az élmény.

A kiállítást Vilt Tibor szobrai egészítik ki. Érző művész Vilt Tibor, az, amit a német «gefühlsbetont»-nak nevez. Fejein a halotti maszkok titokzatos, húnytszemű mosolya homályosodik. Tudása még nem kiegyenlített és higgadt, egyetlen embernagyságú figurája alapján még nem lehet látni, merre fog haladni fejlődése útján.