Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 4. szám · / · Szinházi figyelő

Schöpflin Aladár: Az irlandi vászon
Richard Kamare vígjátéka a Magyar Szinházban

A mindenütt és mindenben boldoguló szemtelenség gúnyos apoteózisa. Egy modern üzleti életre lefordított Puck, aki minden lében kanál, mindent eligazít, minden kulcslyukon be tud furakodni és mindenben felül marad, mert csalhatatlan eszköze az az utálat, melyet maga iránt kelt. Ez az alak a bécsi vígjátékíró trouvaillea, nem éppen eredeti, nem is túlságosan érdekes trouvaille, de a modern vígjáték invenció-szegénységében mégis valami. Bécsben nagy sikere volt, nyilván mert ott típus, ott érzik valahogy a valóságát, - nekünk azonban csak szinpadi figura. A politikán keresztül érvényesülő üzleteknek nálunk másféle típusai vannak.

Ezen az alakon keresztül az osztrák háború előtti bürokrácia enyhe szatírája, olyan szatíra, amely rokonszenvezik azzal, amit szatirizál, tehát nem veszi komolyan önmagát. Ez tisztára bécsi hang, a bécsi ember öngúnya, kedves felületessége s derült eklekticizmusa van benne, - mi nem vagyunk olyan könnyen erre a hangra ráhangolhatók. Lokális darab ez - az egykor híres bécsi Lokalposse modern változata. Az alapszövete, vagyis aminek a fődolognak kellene lenni, egészen gyenge minőségű áru, a nagyvállalkozó leánya és a szépjellemű miniszteri titkár szerelmi története jóformán semmi, csak éppen arra való, hogy mégis legyen a darabban némi enyhe szerelmi konfliktus. Minden a milieu, az a Kärntner-strassei atmoszféra, amelyből a bécsi író való és amelyben benne él. Hogy a néző is benne él-e, ettől függ a hatás és siker. Mi nem élünk benne. Ugy érezzük: jó, jó, néha egészen mulatságos, de semmi közünk hozzá.

A jó előadástól se válik érdekessé. A Magyar Színház előadása a mai vígjáték-játszás jó színvonalán mozog. A főfigurát a beteg Rátkai Márton helyett Dénes György játssza fürgén, nagy ambícióval és sikerrel. A női szerepekben Tőkés Anna és Tóth Böske díszítik szép megjelenésükkel a színpadot. Hegedüs Gyula, Z. Molnár, Táray mellett feltűnik Körmendi a cseh miniszteri tanácsos kitünően karakterizált alakjával. Peti pedig a hülye panamista miniszter groteszk figuráját viszi szinpadra dús komikai erővel. De éppen ez a szélsőségesen komikus szerep az, amellyel a darab alászáll az eszközeiben skrupulustalan bohózat szinvonalára.