Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 4. szám · / · Nagy Endre
Nekem beszélsz Péterfy Jenőről, te tacskó? Te még akkor valahol a hering-szagú Ugocsában bigéztél, amikor én már Péterfy könyveivel dupláztam rá a mindennapos luminál-adagomra. A kikristályosodott tanár. A tanárok tanara. Egyszer egy kirakatban láttam egy tetszetős butéliát, szép aranyszínű, gusztusos folyadék volt benne. Megnéztem a vinyettáját, ez volt rajta: «
Péterfy Jókairól írván, azzal kezdi, hogy: «
De mit is beszélek én erről ennyit. Olvasd el Péterfyt, ha kíváncsi vagy rá. Péterfy volt a mi első igazi nagy esztétikusunk, aki nyugateurópai kaszával vágott a magyar irodalom bükkönyébe. (Gyulai Pál ugyanabból a nemes tölgyfából való volt, mint Arany János, de ő csak a göcse volt a fának.) Olvasd csak Péterfyt és te is megtanulod, hogy Jókainak soha semmi köze se volt a regény nemes műfajához. Egyének soha sincsenek nála, csak típusok; ezek is csak az epizódokban és ott is szánalmasan korlátozott variációban. Környezetrajza cifrálkodó, de hazug, levegőtlen, tehát nem is alkalmas arra, hogy élő emberek lakóhelye legyen. Hősét, akit kedvel, a félistenek tulajdonságaival látja el és nem törődik vele, hogy ezek egymással meg nem férnek. Az ő hőse tud lenni aszkéta úgy, hogy - amikor szükség van rá - asztal alá issza az egész társaságot; tud lenni könyvmoly, hogy aztán a következő fejezetben pisztollyal lője le a hamut ellenfele szivarjáról; tud lenni anachoréta, hogy aztán világfias fölényével forrázza le a bécsi szalonokban a született hercegeket és hercegnőket. És mindezt a tékozlást nem valami magasabb cél érdekében végzi, hanem csak azért, hogy folytatásról folytatásra ébren tartsa selejtes vidéki olvasóinak ábrándos érdeklődését... Péterfy tanulmánya az okfejtésnek vitathatatlan mesterműve és szinte föllélekzik az ember, amikor a végén kegyesen elismeri, hogy «Jókai néhány rajza a legkiválóbb írókéval versenyezhet».
Péterfy Jenőnek igaza van. De ha egy geológus kis kalapácsával végigkopogtatná a Nôtre-Dame-ot, a követi nagyítóval nézegetné, nyelvével megnyalogatná, aztán pontosan számot adna róla, hogy mennyi benne a márga, a homokkő, a kalcium, - annak a geológusnak is tökéletesen igaza volna.
Csak éppen a Nôtre-Dame-nak semmi köze se volna hozzá. Mert a Nôtre-Dame nem ásványgyüjtemény, hanem fenséges költemény. És Jókai nem regényíró, hanem lángész.