Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 3. szám · / · Képzőművészeti figyelő · / · Rabinovszky Márius
Ösztönös látása impresszionista, de józan képzelete arra ösztökélte, hogy szemlélhetővé tegye a rendszert. A rendszer: a kubizmus egy válfaja volt, a mértani viszonylatok hangsúlya azáltal, hogy a síkokból épített anyagot mértani körvonalak hálózták be. Ma Szobotka ott tart, hogy kubizmusának külsőségeit felszívta szerkesztő tudása és impresszionisztikus ösztönét tiszta rendszeresség tartja féken. Talán éppen a legutolsó félév folyamán lett Szobotka művészete egységes és kiegyenlített. Mikor vagy öt éve a Belvedereben állított ki, ingerlő ecsetvonásokkal, fölülnézetben odavetett akvereljeivel mereven helyezkedtek szembe a festői árnyalatszépséget csak nehezen leplezni tudó kubizált olajfestményei. Ma, a
Olajfestményeiben már a festékanyag halmazállapota is fokozott elkülönülést eredményez. Uj tájaiban síklap síklap mellé sorakozik, világosan, határozottan, de nem nyers éllel elválasztva. A tömör tárgyak geometrikusabb formájúak, pl. a lazább fáknál, melyeknél szabadon gördül az ecset. Az egyes síklapokon belül több árnyalatfokozat érvényesül és, hála Szobotka előkelő, hüvösen derűs színérzékének, elragadó gazdagságot kölcsönöz a képnek. Ezek az új tájak tökéletesen kiegyensúlyozott szerkezetek, de szerkezetük rejtett, egyensúlyozottságuk nem látszik.
Szőke, halványrozsdás, zamatos halványzöld színek fürdenek egy kiegyenlített nyugalmi világ híg, üde párájában. Lehiggadt, szép művészet Szobotkáé, megalkuvás és - most már - nyugtalanságok nélkül. Nehezen képzelhető művészet, mely több joggal kívánkoznék a modern polgári lakás keretébe.