Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 2. szám · / · Szinházi figyelő

Schöpflin Aladár: Én és a húgom
Berr és Verneuil vígjátéka a Belvárosi Szinházban

A tündöklő királykisasszony átváltozik szolgáló-lánnyá, hogy így hódítsa meg a pásztorfiút, aki nem is merne máskülönben hozzá közeledni, - ezt a népmesei motívumot modernizálják a francia szerzők ebben az új vígjátékukban. A mese a modern nagyvilági keretben, amelyben mese-volta egészen elhalványul, abszolut valószinűtlennek hangzik s egy sereg újabb valószinűtlenségbe kényszeríti a cselekvényt, de ha ezek a valószinűtlenségek mulatságosak vagy mulatságos dolgok lesznek belőlük, akkor a közönség megbocsát, ahogy mindig megbocsát mindent egy kis mulatságért. Berr és Verneuil pedig ezt szállítják bőségesen. Nagyon értenek hozzá, hogy kell a helyzeteket mulatságosság szempontjából kiaknázni. Az a helyzet, hogy az elkényeztetett, szeszélyes hercegnő - és micsoda előkelő hercegnő! a francia trónkövetelő Brüsszelből repülőgépen szokott az eljegyzési ünnepére eljönni! - megúnva a nagyúri hódolók finom és elegáns udvarlását, ki akarja élvezni a palota és kunyhó romantikáját is, de a félszeg, nyárspolgári tanár úr sehogysem érti meg szerelmes célzásait, olyan értetlenül nézi pápaszemén át a kínálkozását, mint a fatuskó - ez elég arra, hogy egy felvonáson át bőven adjon kacagnivalót a nézőtérnek. S hogy a dolog se túlságosan üres, se túlságosan komoly ne legyen, beleszövődik a «madarat párjával» közmondás bölcsesége. Nem fér egy kalitkába a bagoly a fejedelmi kócsaggal, nem lehet jó szerelem és házasság az esetlen tanár és a finom dáma között, még ha a dáma a saját imaginárius hugának képében, suszterleánynak öltözve meghódítja is a tanárt, ez nem bírja ki a hercegi palotában rá váró nagyuraságot és megszökik a rá nézve kínos elegancia és pompa elől s a hercegnő kénytelen a kunyhó romatikájából visszamenekülni a palotába s visszafogadni vőlegényül a fölényes és elegáns grófot, aki eleitől fogva tudta, hogy ez lesz a vége és segített is ennek a végnek bekövetkeztetésében. De közben a darabba belekerült egy, a francia vígjáték őshagyományából szerencsésen kiemelt és újraformált, alak: a nancyi suszter, akinek boltjában a hercegnő mint elárusító kisasszony vendégszerepelt. Eredendő humorral teli alak ez, a legjobban megfogott és legérdekesebben megmintázott alak, amit sok év óta hozzánk került francia vigjátékban láttunk. A szerencsétlen flótást a rosszulmenő boltjában az aranyhegyek extázisába ejti a bőkezű hercegnő feltünése, de az aranyhegy tetejéről a csődbe ejti le ugyancsak a hercegnő gondatlansága, aki nem is sejti, hogy a tanárral való váratlan eltünése mit jelent a suszternek. Szegény nyavalyás, máskülönben nagyon tisztességes érzésű nyárspolgár kénytelen házasságot ígérni régi elárusítónőjének, aki szabad óráinak szerelmi mellékfoglalkozásából összegyüjtött százezer frankot. Ez a jelenet a tragikomikum határait súrolja, s tetőpontra jut, mikor megtudjuk, hogy még ez a vállalkozás is rosszul sikerül: a város férfinépe tüntető körmenetben tiltakozik a suszterbolt előtt az ellen, hogy a mindnyájuk nőjét egy suszter magának foglalja le és kivonja a forgalomból. A dolgok vége aztán persze megint a népmese optimizmusával van megcsinálva: a suszter kap pénzt a hercegnőtől, a tanár feleségül veszi a hercegnő komornáját, a hercegnő a trónkövetelő karján megy fel a gróffal való eljegyzési ünnepre. Mialatt pedig mindez lefolyik, mindenki jól mulatott, sőt néha nagyon jól, az elmés és intelligens szerzők nem is adták magukat túlságos olcsón.

Az előadásnak nagy meglepetése Gózon Gyula előretörése. Ez a tehetséges színész most váratlan elsőrendű qualitásokat mutatott meg. A suszter alakjába a jellemkomikus minden készségét belevitte, egyforma biztonsággal viszi a hangot a komikus zsörtölődéstől a komikus örömig és a tragikomikus letörtségig, minden mozdulatával kerek, pontosan elhatárolt figurát rajzolt ki. Játéka lemélyíti a szerepet s felkelti azt a különös kacagást, amelyben emberi szolidaritást érzünk azzal, akit kikacagunk. Honthy Hanna elragadóan bájos és szeretetreméltó a hercegnő szerepében, nyűgösködése, érzéki és mégis úri kínálkozása, a suszterbolt jeleneteiben széles jókedve, beszédének közvetlensége csaknem elhiteti a hihetetlen alakot s játékában folyton pattognak a színészi ötlet szikrái. Most már végleg el kell őt fogadni kitünő vígjátéki színésznőnek. A komorna szerepében Kőrösi Angela, egy betétszerű szerepben Várnai, a fölényes gróf szerében Sugár Vilmos segítenek a darab sikerében. Hajó Sándor fordította a darabot jó szinpadi nyelven, Rákosi Pál rendezte az előadást, a mai budapesti rendezés jó színvonalán.