Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 1. szám · / · Szinházi figyelő

Kürti Pál: Az amazon
Hevesi Sándor darabja a Belvárosi Színházban

Hevesi Sándor új darabjában a mai színház piaci életének minden rossz démona kiöltögeti a nyelvét. Szinte magunk előtt látjuk e «furcsa játék» genezisének egész történetét: egy kósza ötlet, amelyet átadnak kikészítésre a kitünő színpadi praktikusnak, egy «nagy» szerepnek levegőben úszkáló kontúrjai, amelyeket szépen össze kell fogdosni, hogy a primadonna önműködő fantáziájának engedelmeskedjenek; gyors szállítási terminus, amelynél persze senki sem lehet tekintettel a szállításra vállalkozó diszpoziciójára és pillanatnyi hajlandóságaira; azután a «lázas» próbamunka, amely a nyersárut a kuncsaft szájaízére próbálja idomítani, sok bábaasszony, akiknek sürgölődésében elvész a gyerek és a szerző jobbkeze nyilván nem tudja már, hogy mit csinál a bal.

Hiszen ha tudta volna, hogy mit csinál az a balkéz! Nem, ezt a munkát nem Hevesi Sándor végezte el. Ez a munka a korrupt színház sipítozó boszorkáinak műve...

Fedák Sáriról felesleges újra hangsúlyozni, hogy kiváló ember, átütő erejű színész-egyéniség, aki nyugodtan vállalkozhatna már az olyan szerepek eljátszására is, amelyek nem rendelésére készülnek.

Két kitünő színész: Gellért Lajos és Toronyi Imre kábultan lézeng e «furcsa játék» kavargó foszlányai között és elpusztíthatatlan színész-kvalitásaiknak bizonyítéka, hogy néha sikerül nekik megállni a két lábukon.

A legújabb pesti színház-politika: operett-kedvenceket drámai szerepekbe beugratni, a Belvárosi Színháznak ebben az előadásában teljes diadalt arat. Olyan jófajta zenétlen operett ez az előadás, hogy - drámai köntöst öltvén magára - a hanyatló operett renaissanceát üdvözölhetjük benne.