Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 1. szám · / · Irodalmi figyelő
Sinclair
Hiszen a régi Európában is építettek nemzedékeket és életeket egybefogó regényeket. De azok szélesen, sok kötetben, ciklusokba osztva terjedtek széjjel. (Balzac, Zola.) Itt azonban egy amerikai író nemzete sajátságos lendületével egy kis talapzatról olyan csodálatos magasságokba szökött, hogy nemcsak az írói munka, hanem maga a teljesítmény is rekordot ver. Fantasztikus, hogy mi minden van ebben a könyvben.
Megvan benne egy élet egész regénye, - amellett külön egy orvos s biológus tudományos fejlődésének története az adatok olyan gazdagságával s a tudomány ez ágának olyan adathalmazával s beható ismeretével, ami egymaga rengeteg utánjárást, hangyaszorgalmat s érdeklődést igényelt. Igaz, hogy e részben egy kitünő orvossal dolgozott együtt - de ez mindegy. Megvan benne továbbá az amerikai vidék, a falu, a kisváros, Chicago és New York sokféle rétű társadalmi tagozottságával - és ami a legfontosabb, benne van a mai amerikai «spirit» úgy, mint semmi más könyvben eddig. Jobban meg lehet belőle tanulni Amerikát benszülött és bevándorolt típusaival, eszmeáramlataival, viharos temperamentumával, üzleti, társadalmi s tudományos mozgalmaival, mint bármely útleírásból, szociológiai vagy politikai essay-ből. S mindez csodálatos tárgyilagossággal, helyenkint majdnem szárazon, érzelmesség és regényesség nélkül előadva, ami alatt azt értem, hogy az író maga seholsem törekszik regényességre, érzelmes előadásra, stílusbeli kápráztatásra, és ennek dacára alakjai élete és sorsa olyan vadregényes, mint maga az élet. Sinclair Lewis itt azt mutatta meg, amit mondani szoktunk, de írók tömör kompozicióikban oly nehezen tudnak mégis érzékeltetni, hogy nincs valami csodálatosabb, sőt valószinűtlenebb, mint egy úgynevezett közönséges élet, amint évek, évtizedek alatt külső és belső eseményeiben lejátszódik.
A regény kompoziciója tehát laza, széles medrű. Mégis a legnagyobb érdeklődéssel kell nyomon követni, mert minden inkább, mint kitalált, ujjból szopott. A realitás éles levegője van benne, valami olyan átéltség, amit már a Babbit-ban csodáltunk, de itt a vidék szűk kereteit átlépve már egész Amerikát befogja.
Ez az amerikai szellem, valljuk be, - nem valami üdítő. Egész Amerika az előretörés, előrehaladás szuggesztiója alatt áll, melyet elsősorban a dollár mozgat, de ha ezt az aranylázt lefújjuk róla, akkor sívár életek csontvázai merednek elénk. Azonban ezt a lázt nem lehet elválasztani Amerika életétől, mert annyira hozzátartozik, hogy szinte már lényege. Ez a szüntelen aktivitás jelenti ott az élet célját, ez löki előre a városok, az egész ország fejlődését épúgy, mint az egyes emberek sorsát. S ha még belső, tudományos fejlődésről is van szó, annak is oly viharos az üteme s oly változatos a vonala, mint az üzleti dolgoknak - roppant energia dolgozik ott s érezteti hatását mindenben. Ilyen energia hozta létre ezt a könyvet is.
Miben leginkább amerikai ez a könyv? Nemcsak egyetemei, városai, társadalma leírásában, hanem emberei külső sorsában is. Érdekes összehasonlítani, hogy ugyanolyan lelki alkatú embereknek, amilyeneket Lewis leír, mi lett volna a sorsuk Európában. Van ebben a könyvben egy német származású tudós, Gottlieb, egy nagy biológus, aki sohasem tudott igazán amerikai lenni. Bogaras, kellemetlen, hajthatatlan, remekül megírt alak, tapintatlan, a külvilággal s realitásokkal nem számoló figura, aki soha nem képes hajszálnyira sem eltérni szigorú tudományos meggyőződéseitől. Folytonos konfliktusban él környezetével s végre kidobják az egyetemről. Egy ilyen ember Európában minden nagy tudománya ellenére végül a szemétdombra kerül, - elzüllik, eliszákosodik. Amerikában, mikor már mindenből kikopott - mégis a legnagyobb tudományos intézet élére kerül, melyet egy magánember tart fenn. Ez nem happy end, ez ott a dolgok természetes logikája - mert az ország olyan gazdag, hogy minden igazi értékre szükség van s végül mindenki megtalálja a megfelelő helyet. Legjellegzetesebb e ponton a hős, Martin Arrowsmith sorsa. Ő tökéletes amerikai, veleszületett tehetséggel s égő kíváncsisággal a tudományos kutatások iránt. Ez a tehetség falusi orvosi állásából szintén a csúcsok felé hajtja, a bornirt vidékkel való küzdelme után végül ő is eljut abba az intézetbe, ahol mestere s tanárja dolgozik (kitünő a két ember egymáshoz való viszonyának rajza), sőt utóbb nagyon gazdag lesz - egy többszörös milliomos nőt vesz el feleségül. Európában az ilyen ember nem igen tudná többé elhagyni a jómódot, a fényűzést, a nagy kényelmet, csak azért, mert a társas élet gátolja tudományos kutatásai s munkája teljesítésében. Valószínűtlen és nevetséges is lenne, ha ezt a nehezen elért jómódot elhagyná, okvetlen valamilyen kompromisszumot kötne az élettel. Amerikai hősünk - s ez az igazi happy end, egy napon mindent odadob s elmegy egy másik fanatikus barátjával a teljes szegénységbe és primitívségbe, hogy mindentől függetlenül csak tudományos munkájának s kísérleteinek éljen.
Rengeteg alak mozog és él a könyvben, - különösen jól látott férfiak, mert ez a férfi regénye, akit a munkája teljesen leköt s csak olyan nőt tűr maga mellett, mint Leora, aki tökéletesen feloldódik benne. De ez a nő, és a másik kettő is, aki a hős sorsához kapcsolódik, csak halvány kontúrnak marad, - jól vannak rajzolva, de inkább külső megjelenésükben látjuk, hogy milyenek, az író nem igen száll le lelkük mélységeibe. Leora angyali nő, a tökéletes feleség ideálja, sorsa meghat és megrendít, de a végén mégse tudunk többet róla, mint hogy angyal, holott jól tudjuk, hogy az angyalok lelki s értelmi élete is nagyon bonyolult s nagy erőfeszítések árán tudnak csak úrrá lenni ösztöneik viharzásán. Ez hiányzik a könyvből, mely egyébként tele van tehetséggel s gazdagsággal. S milyen intelligens! Ha még néhány ilyen író támad Amerikában, irodalomban is nehezen lehet majd európai fölényről beszélni.
A könyv fordítása rendkívül nehéz, mert egyrészt tele van orvosi dolgokkal, műszavakkal s meghatározásokkal, másrészt «slang»-gal, az amerikai csibésznyelvvel. Mindkét nehézséget bravurosan küzdötte le