Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 24. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Kürti Pál: A NŐK VÉDELMÉBEN
H. L. Mencken - Révai-kiadás

H. L. Menckenről hírlik, hogy a mai Amerika egyik szellemi reprezentánsa. Az amerikai film sokat regél nekünk valami messzi-messzi ország fura embereiről és szokásairól, egy óriás-nagy országról, ahol titkos nőuralom van és ahol az asszonynép nem tud főzni, de más mindenféle rejtélyes dolgot művel, - tátott szájjal figyeljük ezeket a történéseket, mint ahogyan merész expediciók kutatómunkájának leírására figyelünk. De mikor könyvben, mint magától értetődő dolgokat látjuk viszont ezeket a furaságokat, akkor aligha áll módunkban őszinte figyelemmel kísérni őket.

H. L. Mencken könyvének ilyesféle a gondolatmenete: - Az átlagos nő sokkal különb lény, mint az átlagos férfi. A férfiak hülyék és kicsinyes gazemberek, akik eltanulnak nehány fogást, amely a mesterségükhöz szükséges s e pár fogás szakadatlan mechanikus ismétléséből áll az egész életük. Hogy intellektuálisan mennyire a férfi fölött áll a nő, legjobban bizonyítja, hogy a házasság csak a nőknek jó és szükséges, a férfinak rossz és öngyilkosság. Mégis, az emberiség történetének egyik legerősebb rugója, hogy a nő évezredek óta válogatott csalafintaságokkal házassági járomba hajtja a férfit s e házasságnak nevezett állapotban azután anyás fölényeskedéssel kezeli a nálánál majdnem mindig alacsonyabbrendű férfit. Az átlagférfi üresfejű fickó, aki a nő meleg fantáziáját nem tudja valósággá váltani és így mindig alulmarad. Kicsinyes egoizmusával reáragad a hozomány lépvesszejére s csalódik, ha nem jó gazdasszonyt és ápolónőt lelt az élete társának kiszemelt nőben, akit a valóságban nem is ő szemelt ki, hanem ő szemeltetett ki a hölgy által.

E könyv szerzője bocsánatot kér, hogy művében kénytelen közhelyekkel dolgozni, de az emberek éppen a közhelyek mellett haladnak el értetlenül. Valóban ámulva ismerünk reá olyan közhelyekre, amelyek konvencionális vígjátékok, kabarétréfák és élclapok útján régi pajtásaink. Szinte várjuk, hogy a szerző mikor süti el az első anyósviccet. De: ti európai olvasói e hírneves amerikai könyvnek, tegyétek szívetekre a kezeteket és valljátok: mi köze Mencken úr könyvének az élethez, a valósághoz, a valóságos emberhez?! És mi a célja? Ugyan mi is lehet a célja?

Az emberek mostanában mohón kapnak az olyan könyvek után, amelyek a házassággal, a házasság ezer oldalról megvilágítható mai problémáival és mai katasztrófájával foglalkoznak. A nőket férfi-barbarizmus ellen megvédeni: ugyan hol vagyunk ma ettől, ugyan kit érdekel ez még? Húsz esztendővel ezelőtt, a megboldogult feminista-mozgalom virágkorában volt az ilyesmi aktuális, amikor az emberiség rengeteg trónkövetelője között az aggszűz és a kékharisnya is szerepelt mint pretendens. A nők védelmében írott könyv szerzője éles szúrásokat mér a feministák felé (Amerikában még polémiára izgató feminista-mozgalom van?), mert ő nem az ő malmukra óhajtja hajtani a vizet. De a házasságot sem kívánja megreformálni. Sőt a házasság jövőjéről is csak igen enigmatikusan nyilatkozik, mindössze annyit tudunk meg, hogy az ő véleménye szerint a házasság mint intézmény bizonyára meg fog maradni. Aki tehát a házasság problematikájába szeret elmerülni, vagy a férfi-nő viszony kérdéséhez keres új szempontokat, rossz helyen jár H. L. Mencken portáján.

Ha némi fáradság árán kiemeljük a könyv aforisztikus mondat-zuhataga alól a magvat, akkor rájövünk, hogy szerzője furcsa bűvészmutatványt végzett: - azok a tulajdonságok és kvalitások, amelyek felsorakoztatásával a nőt megtette felsőbbrendű lénynek, nem is női kvalitások, hanem az átlagférfi, vagy, mondjuk, az alacsonyabbrendű férfi titkos vágyai és csöndesen lázadozó elképzelései a mindennapos robot közben egy könnyebb, felelőtlenebb, ha úgy tetszik: férfiatlanabb életről.

Azt, hogy a házasság történelmi fejlődésével és szociológiájával a kitünő újvilági szerző nyilván nem igen foglalkozott s e hiány magyarázza könyvének sok tárgyi naivitását, igazán nagyképűsködés volna a szemére vetni! Valami merész ember talán polémiába bocsátkozhatna a pszichológiai megállapításaival.

De egy modern publicistával, aki az angol paradoxon-hegyezők fegyvereit amerikai leleményességgel forgatja, nem ajánlatos kikezdeni.