Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 23. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ
Legintenzívebb használatnak kitett objektumunkon, a házon nem tudott hosszú időn keresztül érvényesülni új szépségítéletünk. A régi ház nem szolgálta egyedül a lakás, a dolgozás, az elraktározás céljait, hanem ezeken felül még bizonyos tárasadalmi természetű közölnivalókat (uralkodó hatalma, tulajdonos rangja stb.) is kifejezésre juttatott. Az ilyen közölnivalóktól terhes társadalom iránti konzervatív ragaszkodás nem engedte, hogy az épület egyéb használati tárgyainkkal lépést tartva változzék és amíg az emberi technika kis és nagy alkotásainak, az emberi élet apró és óriás eszközeinek rövid ötven esztendő alatt nem csekélyebb átalakulását látjuk, mint pl. a postakocsitól az autóbuszig, addig az építészi objektumok megalkotásában a szabatosan megfogalmazott rendeltetésnek mindmáig aránylag kevés szerep jutott. - Ám a gyakorlati követelmények élő és sürgető valóságok, míg az esztétikai megítélések alapját képező ódon-szent érzések csak elhalt valóságok ábrándos emlékei. Így, ha mégoly nehéz küzdelmek árán, ha mégannyi gátláson keresztül is, de megindult az új meglátások érvényesülése az építészetben. Külföldön, ahol a lázas építési tevékenység bő alkalmat adott új megoldások kitermelésére, már régen általános figyelem alatt alakulnak ki az épület új megjelenési formái. Nagyarányú irodalmi tevékenység támogatja az építészek munkáját. Nálunk, ahol az építkezési megmozdulások vérszegénysége és sokszoros gátoltsága nem engedi gyakorlati érvényesülésre a külföld eredményeit, fokozottan fontos feladat hárul az irodalmi munkára. Ennek a propagandamunkának jelentős lépését látjuk Forgó Pál könyvében.
Bőkezűen fölhalmozott illusztrációanyaggal, rokonszenves, erélyes hangú kísérőszöveggel fog hozzá a könyv szerzője, hogy hibás elgondolásaink abszurditását kimutassa és hogy pozitívumokként a gyakorlati eredményeket felsorakoztassa. Le Corbusier (Franciaország), Wright (U. S. A.), Gropius (Németország), Oud (Hollandia) járnak az élén annak a harcnak, amelyet ebből a könyből megismerünk. Végcél: a gyakorlati követelmények tökéletes kielégítése. A gondolkodásmód mérnöki; fontos a szerkezet, homlokzat függvénye az alaprajznak és metszetnek; egy-egy újabb lépés a tisztaság, egészség, kényelem felé mindennél többet jelent. A ház célszerű lakósejtek célszerű csoportosítása. Az új anyagok adta előnyöket teljes mértékben ki kell használni, tekintet nélkül a hagyományos, a szépségideál diktálta formákra, amelyek valamikor más anyagok szerkezeti sajátságaiból származtak s ma fölösleges gátlásokat jelentenek. Hasonló szabadsággal és hasonlóan technikus gondolkozással kell megalkotnunk bútorainkat is, városainkat is.
Célszerűségi formák keresése kizár minden programmszerű stíluskeresést. És csodálatos módon az új építés mégis egységes stílusalakulás képét mutatja. S ez a tény némileg összeütközésbe kerül a szerzőnek azzal a beállításával, mintha az új építészet kiválna a művészetek köréből és egyedül a technikusnak rendelné alá magát. Igaz, a régi művészieskedésnek, ami kívülről akarta ráhozni a szépet az épületre, az új építésben nyoma sincs, de ez nem a művészettől való elkülönülését, hanem éppen az új művészet keresésében való úttörő jelentőségét mutatja az építészetnek. Új szépérzéseket ébresztve az építészet - úgy hiszem - mihamarább vezetője lesz a többi művészeteknek, amelyekkel, mint holmi szegény rokonsággal, a szerző, a propaganda hevében, annyira megtagadja a közösséget. A művészet száműzése az építészetből és a régi művészetek merev, történeti szemlélet nélküli elítélése olyan fogalmazásbeli leegyszerűsítések, amelyek aligha födik teljesen a szerző meggyőződését s amelyek itt-ott röpiratszerű jelleget adnak ennek a külömben nagyon értékes, nagyon komoly s a közönség körében is nagyon szép szerepre hivatott könyvnek.
A könyv kiállítása Magyarországon egyedülálló. Az ezért járó dícséretben a szerzővel a címlap tervezője (Kassák), a kiadó (Vállalkozók Lapja) és a nyomda (Bíró Miklós) osztoznak.