Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 23. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ
Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr!
Ez a költemény, melynek kézirata nagy becsben tartott tulajdonom, felejthetetlen, kedves barátunknak,
B.-éknak, házasságuk huszonötödik évfordulójára.
Kik egy-uton kart karba füzve jártok
Huszonöt éve, im köszöntelek,
Tollat a szívem közepébe mártok,
Hogy így legyen szavam zengő s meleg,
Teljesüljön be mind, amire vártok,
Arany nyarak még, és ezüst telek,
Ízes gyümölcsök s kévék sűrű rendje,
Dalos szüret s december tiszta csendje.
S mögöttetek a múlt huszönt éve
Megannyi szép tavaszi kert gyanánt,
- Ringó rózsák huszonöt régi réve, -
Ragyogjon, honnan halkan illan át
Hozzátok száz emlék, szárnyára véve
Az elmúlt percek örök illatát,
Melyben a könny is, mint egy drága párlat
Dús olaja, illattá szűrve árad.
Múlt és jövő közt kik középen álltok,
S kiket ez ünnep, mint ezüst halom
Emel magasra, honnan messzi láttok,
Boldog látványt kíván néktek dalom,
Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok
Még szebb jövő, még dúsabb jutalom,
S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég,
Szeretetünk is hadd legyen ajándék.
-
Jegyezzük fel még azt is, hogy a rákoskeresztúri temető egy kövét és egy kriptáját Tóth Árpád baráti felirata ékesíti. Egyik 1915-ből való:
F. L. úrleány sírkövére.
Ifjú virág volt, mitse tudott még lét viharáról
S máris törve pihen s törve sír érte szivünk...
A másik 1923-ból való:
B.-család sírboltjára.
Kedveseink! Álmodjatok édes, szép síri álmot
Őrt áll itt szelíden s nem feled a szeretet...
Nemes gyöngyök ezek is, ne merüljenek el a feledés tengerében.
Igaz híve,