Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 20. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ · / · DANTON HALÁLA
Két jelenet:
1. A forradalmi törvényszék. A bedeszkázott zenekari nyíláson a bírák hosszú asztala. Jobbra-balra az előszínpadon sansculotte-ok ülnek, állnak, guggolnak. Középen rácsos emelvény a vádlottak számára. Az emelvény előtt egy sor nemzetőr. Hátul, igen messze, a karzat, közönséggel zsúfoltan. A színpadot fekete drapériák határolják, oldalt lajtorjaszerű alkotmányok, egyes kíváncsiak kapaszkodtak rájuk. Világítás: jobbról-balról két proszcénium-reflektor vörösre világítja az elől összezsúfolt tömeget. Két lencsés-reflektor a súgólyuknál némi elmosódó fehér fényt kever az előszínpadra, két harangreflektor a vádlottak tribünje felett félhomályos fényt szór. A beszélő Dantont elől-oldalról külön fehér fénykéve emeli ki. A karzaton, a színpad mélyén, kevés belső vörös fény. Rivalda- és szuffita-világítás nincs. Egy nagyon magas, piszkos, dohosszagú, homályos felső ablakokon fukar nappali fényt kapó terem félelmetes clairobscurje. Színpadi távlat szempontjából a megoldás tökéletes. Lépcsőzetesen emelkedő vonal, amelyet különösen a karzat lezáró vonalának egészen a színpad legmélyére való kitolása tesz rejtelmesen monumentálissá. És a világítás remekül kiszámított megoldása. Egyszerű tagolással a néző valami beláthatatlan és remegő káosz látomását kapja.
2. Robespierre szobája. Szűkített színpad. Jobbról az arrasi ügyvéd fekete pulpitusa. Balról kicsi ablak, majdnem cellaszerű, előtte egyszerű ágy, a falon vasfeszület. Proszcénium-reflektorok: zöld és fehér. Midőn Robespierre és Saint Just tanácskozni ülnek össze, két széket hoznak előre, Robespierre gazdasszonya álló-lámpást tesz le eléjük a földre, amely (a két alul elhelyezett lencsés-reflektor!) élesen megvilágítja arcukat és egész figurájukat. A két alaknak egészen a nézőtérbe való behelyezése, az előttük a földön gubbasztó lámpással markirozott éles megvilágítás: színhatásában egyike az inszcenálás legkitünőbb megoldásainak. Két félelmetes ember vérvíziós éjféli tanácskozásának intímbe hangolt s talán éppen ezért megdöbbentő képe.
Martin inszcenálásának két főtitka: 1. a színpad térkiképzésének egyszerűsége. Egy horizontális ferde vonal, egy vertikális oldal- vagy középvonal alkalmazása megadja a színpad egész logikáját. 2. Világítási effektusai is egyszerűek. Főelv: a hazug rivalda- és szuffita-világítás kikapcsolása. Egy domináns reflektor-színfolt, némi kisegítő fényforrások.
*
A Danton-inszcenálás defektusa: a német rendező nem tudott közvetlenül érintkezni a magyar színészekkel. A dialogus kiképzése messze mögötte marad a keret és a dinamikai lefolyás kiképzésének.
*
Martin rendezői alapérzésének
*
A megcenzurázott Dantonról, Büchner egyetlen következetesen keresztülvitt motivációja: Danton halálfélelmes epikureizmusa, vitustáncos életben enyészetet szaglászó fatalizmusa teljesen elmarad. Elmarad a költőileg legszebb jelenet: a Marion-Danton dialogus. És végül: a nagy francia forradalom - Marseillaise nélkül!...