Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 19. szám

SÁGI MÁRTA: KÉT SZAVAD KÖZT

Nézlek - a szivem áll - már
lábujjhegyen libegek önmagamnak
legszélén -
most! villanyos szemedből kilobban
a jeladás: most!... oh, most
ugrunk
ketten egyszerre, Kedves, fel, egy
halvány elsemhitt csillagra, emléktelen
évtizedekbe, mik
e kettéhasadt s szétfutott pillanat
helyén tágulnak
oh - két szavad közt

megszületünk ott
és leélünk egymással egy életet
és meghalunk együtt

(a Váltó kattog)

és visszahullunk
ezer éve elhagyott testeinkbe
életre zuhanunk - a föld forog - fellihegve
nézlek tovább:
titokfényes köszönő szemeink
egymást dicsérik
jó büszke utitársak.