Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 18. szám
Óh jaj, én úgy félek ma elaludni.
Rád gondolok, ki a szűz teremtést
Visszaálmodtad magadnak egyszer, Isten -
S ki szeplőtelen fogantatásod
Pillanatától harminchárom évet
Éltél át álmodban közöttünk
A boldog ébredés előtti
Utolsó nyomasztó pillanatig, mikor
Orcádba vertek, fejedbe töviskoronát
Nyomtak, válladra keresztet,
S felvontak két lator közé -:
Óh jaj, én úgy félek ma elaludni,
Mert érzem: álmomban meghalok.
Isten, ki egyszer
Embernek álmodtad magad,
Ne engedd.