Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 16. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ
Heidelbergben nemrég a Kleist Kätchen von Heilbronnját adták ünnepi elődásban, szabad ég alatt, háttérben a híres heidelbergi várrommal s a bájos hely minden természetadta bájosságainak keretében. Az előadást s a rendezést általában dicsérik, csak a sorok közt érzik valami kényelmetlenség, ami a közönséget előadás közben elfoghatta. Az okot nem kell keresni: az emberek stílustalannak érezték a reális környezetben a romantikus figurákat. Még pedig nem mivel romantikusak s romantikájukban nem eléggé reálisak, hanem mert nem maiak, pontosan szólva: nem mai öltözetűek. Ez egy igen mulatságos megszokása a szemnek. Figyeljétek meg: a mai ember a természetben, a bokrok, a házak, a hegyek között megszokta a mai öltözetű embert, és stílustalannak tetszik előtte, ha ebben a «mai» környezetben régi öltözködésű embert lát. Hiába magyarázza magának, hogy a hegy s a víz s az erdő hegy, víz és erdő volt és szakasztott olyan volt, mint ma, úgy nagyapáink, mint dédapáink s minden őseink s már a régi görögök idejében, mégis komédiásnak tetszik előtte a természetadta környezetben a nem mai öltözet. Legfurcsább ez az érzés, mikor talán éppen a heidelbergi várról van szó, s ott érzi a mai ember stílusosnak a mai öltözködést és stílustalannak például azt a ruhadivatot, mely a heidelbergi vár építése idejében járta s a várnak stylusával egy lélekből lelkezett. Magamon próbálom ki egy-egy Canaletto-kép előtt, hogy stílustalannak érzem rajtuk a bécsi barokk-tereken a barokk-embereket, mert megszoktam e barokk-tereken a mai formájú embereket. Meg kéne írni a stílus psychológiáját, - hogy egyfelől minden időpontnak öntudatlanul is megvan a maga stílusa, melyről, ha későbbi időkben visszanézünk rá, kiderül, hogy ugyanaz volt az élet minden vonatkozásában s megnyilvánulásában, a betű vetésében, a nyakkendő kötésében, a ház beosztásában, a szőnyeg szövésében, a virágcsokor összeállításában s a kéz tartásában, - másfelől azonban azt érezzük stílusosnak, amit ugyanazon időben összetartozónak tapasztaltunk, bárha ez az összetartozás vagy összetalálkozás csak véletlen vagy mechanikus volt, s a lelkük az együtt látott dolgoknak nem ugyanaz.