Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 16. szám
Orkán, könnyü neked, hogy sziklákat görgess és hegyeket omlassz,
Orkán, könnyü neked, hogy erdőket szaggass ki tövestül.
De hogyanis építsek én a levált tömbökből
Egy homlokot
És hogyanis kössek én a letarolt erdők milliárd leveléből
E homlok köré koszorút,
Mikor csak azt szeretném elmondani most
Egészen egyszerü, halk verssorokban, amik
Fuvallatukkal túlzengjék az orkánt: -
Hogy könnyü az orkánnak
És könnyü az orkánnak erdőket szaggatni ki tövestül,
Sziklákat kgörgetni és hegyeket omlasztani
És könnyű az orkánnak erdőket szaggatni ki tövestül,
De könnyebb volna
A te igent-lehellő egyetlen sóhajodnak
Végigseperni és eltemetni minden mai szenvedést lelkeinkben,
Ha holnap hajnalban kimennénk a mezőre
Eljátszadozni emlékeinkkel
S én koszorút kötnék ujra, kedves, a homlokod köré,
Mint egyszer, régen. De hogyanis mondjam ezt el neked,
Mikor úgy fáj. S mikor nincsen is olyan költő a világon.