Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 15. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Kosztolányi Dezső: MEGREMEGŐ SZELLŐ

Kosztolányi Dezső: MEGREMEGŐ SZELLŐ
Ádám Gábor elbeszélései
VI.

Az író, aki e kor földerítésére vállalkozik, kerülő úton, nagy munkával érhet céljához. Egy drágakövet akar kiásni a multból, de kénytelen egész területeket föltúrni, elénk dobni mindent, rögöket, korhadt fatörzseket, régi gyökereket, - sok olyant, ami mellékesnek rémlik -, csak azért, hogy ezt a gyöngyszemet is elénk dobhassa. Lehetetlen selejteznie. Ádám Gábor, mint tisztult művész, érzi ezt. Engedelmesen követi a parancsot, nem erőszakoskodik anyagával. Elbeszéléseinek ugyszólván nincs története, csak mély alaphangulata, nincs drámaisága, csak valami légies, tündérien-fényes színrakása. A cselekmény nem egy értelmi állomás felé igyekszik. Esetlegességeken bukdácsol keresztül, hogy megmutassa azt, ami végzetes. Szerkezete művészien laza. Előadása meg sokszor ismétlő, tudatosan bőbeszédű. Porszemekből rak össze egy kis székesegyházat. Végül azonban fölragyog egy érzés, mely tömörségében kárpótol mindenért. Tökéletes munkái: a Fényes víz, az Árvák kincse, a Fényesarcú asszony.