Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 15. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Kosztolányi Dezső: MEGREMEGŐ SZELLŐ

Kosztolányi Dezső: MEGREMEGŐ SZELLŐ
Ádám Gábor elbeszélései
V.

Az a varázs, mely ebben a korban bearanyozza életünket, nyilván csak egy félreértés. Ha mai ésszel, elemző eszközökkel részeire bonthatnók akkori maradandó élményeinket, melyek «emberfölötti» boldogságot, vagy «kifejezhetetlen» boldogtalanságot jelentettek, hamarosan belátnók, hogy csak a helytelen észleletek, a hibás következtetések sorozatáról van szó. A káprázat a tapasztalat híjából származik. Rejtélyesnek találtunk egy holdas estet, mert még nem sokat láttunk s összekötöttük azzal, ami véletlen és járulékos, a fákkal, a széllel, melyről azt hittük, hogy a lombok mozgásából támad, egy dallal, vagy esetleg a sínekkel, melyek úgy tetszettek, hogy egyenesen az égbe futnak. Hogy felnőtt korunkban csak ritkán vannak hasonló érzéseink, az arra vall, hogy egykor alaposan tévedtünk. Élményeink csak emberiek lehetnek, de nem «emberfölöttiek» s nem «kifejezhetetlenek». A gyermek azonban még egy a világgal, határait nem ismeri. Élménye ennélfogva salakos, merőben esetleges, tücsköt-bogarat összehordó s ép ezért összefogó. Mi sem jellemzőbb embervoltunk gyarlóságára, mint az, hogy mindnyájan ebben a tökéletlenségben látjuk a tökéletest s a művészetben is az az igazi érték, ami innen fakad.