Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 15. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Kosztolányi Dezső: MEGREMEGŐ SZELLŐ
Voltakép minden író ezt műveli. Mindig elfelejtett érzéseket kerget, akkor is, amikor egy «friss benyomás» az utcán annyira szíven üti, hogy siet haza és «azonnal megírja». De csak hiszi ezt. Ilyenkor se történik egyéb, mint az, hogy egy külső rokonhang megzendíti azokat a hangvillákat, melyeket lelke tudattalanjában hordoz, mélyen az öntudata alatt. Maga a nyers valóság sohasem ihlető. Az fölfogható, elintézzük azzal, hogy fölfogjuk. Ádám Gábor csak annyiban különbözik társaitól, hogy ő tárgyaiban is azokat az élményeket keresi, melyek elmúltak, a szűz révületeket, az első ámulásokat, a tündérmeséket a szegényes, kopott vidéken, a jelentéktelent, mely jelentőssé válik számára és számunkra s csökönyösen azt a kort szólogatja, melyben még nincs ismétlődés, csak újság, nincs tény, csak jelkép.