Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 15. szám

TELEKES BÉLA: NAPHEGYRE ÉJVÖLGYBŐL

Mikoltnak

Üdv, Naphegy lakosa, boldogan élj
Fönn, szép kupolás palotádban!
Idelenn az Éjvölgy szürkül, a mély...
Itt élek én, palotátlan.

Örök itt a köd, örök itt a homály,
De fénnyé hadd bűvöljem:
Fönn csak te is, óh, oly bizton állj,
Mint lenn én állok e völgyben.

Óh nézd, mint van az is itt, ami nincs,
Csupa megterülő meseasztal!
Minekünk a kevés is mily mesekincs,
Ha kivivtuk iszonyú harccal.

Örök éjbe szívünk mint gyujt napot itt!
Nagyok üdvei a kicsi módnak!
A te játszva elért nagy diadalaid
Lehetnek-e boldogítóbbak?

Mély, ami magas... Magas, ami mély...
A boldogság egyetlen!
Naphegy vagy Éjvölgy - mindegy, úgy élj:
Benn égjen a nap a szívedben.