Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 15. szám
Gépek dalolnak, gépek milliói,
Kacagva zúgó diadaléneket;
Nagyúr, ember, meddig még az uralkodósdi?
Még meddig bírsz oly hetykén áltatódni,
Hogy mink vagyunk rabszolgáid neked?
Óh nagyakarású kis puha féreg,
Csak orozd vaserőnket, az önfeledtet, orozd!
Óh dolgozunk tehelyetted mink, a gépek,
De hiába minden hasznod, a temérdek,
Csak gondot idéz rád, milliószorost.
Már fortélyharcodat is csak fúlva győzöd!
Hej, jut-e az első finta eszedbe még?
Az első kis emelőrúd! Óh csupasz ősöd
Nagy öröme rajta de magasba vetődött!
És jut-e eszedbe az első kis kerék?
Mikor érzed már, mint tör kerékbe a sorsod,
Ha gépsas visz, ha taligád nyekereg -
S ha a csillagok összes titkait is leorzod,
Mint tépnek majd szét, hitvány, kicsi roncsot,
Egymásba marni unó fogaskerekek?!
Csak hallanád, mit zúg az egek remegése!
Csillagmiriádok gépe mit dalol!
Mint dörgi magának az Istennek fülébe:
Mily rabtartónak vagy te rabcselédje,
Hogy csak rabságon uralkodhatol?!