Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 15. szám
Mint rabló aki a nyitott ablakon
Szobádba surran s ágyad felé közelít
S két öklét markolóra fogja
Hogy ha csak egyet moccansz,
Belédfojtsa az álmot -
S míg tapogatózik szimatolva és neszelve,
Vánkosodon elomló hajadnak
Selymébe botlanak ujjai
S ettől valami lágy zenét,
Végtelen sugarak lágy zenéjét
Érzi belül és hirtelen
Gyávultan már csak arra gondol
Hogy milyen emléket vihetne magával,
Ami belőled van és mégse fáj,
Nem is tudsz róla, hogy hiányzik,
Ha majd felébredsz:
S vánkosodon elomló hajadból
Lenyisszant eg kicsike fürtöt
És ennyi az egész -
S már ott áll bucsúzva ujra az ablaknál
S már ugrana is, de akkor a kertből
Szivenlövik
S ő lezuhan
S holtan terül el az ablakod alatt,
Az ablakod alatt
Élet-
Élet, óh mennyit akartam tőled én.
S csak ennyit adtál.
És így halok.
És így megyek a másvilágra: markolóra fogott
Kezemben egy kicsike hajfürt: valami
Valami mégis a végtelen sugarakból!