Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 14. szám · / · Kosztolányi Dezső: ALFA
Helyzete lassan tűrhetetlenné vált.
A lakók már nem csináltak titkot abból, hogy mennyire utálják. Tüntetően elfordultak tőle, a szemébe kacagtak.
Délután az ablakokból ki-kiszólt egy-egy álmos úr, akit szendergéséből riasztott föl a kutyaugatás:
- Csönd legyen már. Mégis csak disznóság.
Máskor az ezredesné a füle hallatára ezt kiabálta föl:
- Az a szemtelen megint ingerli azt a szegény kutyát.
Már a házmester se köszönt neki.
Föl kellett adnia a harcot. Sötéten, kudarccal szívében bejelentette a háztulajdonosnak, hogy kiköltözködik. A kutya erősebb volt.
Az augusztusi házbérnegyedkor újra megjelentek a szállító-vállalat emberei s szíjakkal, hevederekkel cepelték le szegényes bútorait a harmadik emeletről.
A házban végre csönd lett, a lakók föllélekeztek.